1971-ben szűk körben temették el a Farkasréti temetőben a Szovjetunióban, száműzetésben elhunyt pártvezért, Rákosi Mátyást. A cikk Rákosi száműzetésben több nyelven írt, korábban nem ismert leveleinek sorsát és feldolgozását ismerteti. Hivatalos leveleinek jelentős része hazatérési szándékáról, a válaszlevelek pedig annak elutasításáról szólnak, amelyet – súlyos betegsége ellenére – élete végéig nem tudott elfogadni. A levelek digitalizált másolatai rövid tartalmi összefoglalóval elérhetők a Hungaricanán.
DOI: 10.56045/BLM.2021.4
Ötven évvel ezelőtt, 1971. február 5-én Gorkijban (ma Nyizsnyij Novgorod, Oroszország) hunyt el az az ember, akinek személyével a magyar közvélemény a diktátor fogalmát azonosítja. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszak a múlt század közepén nagyon mély sebeket ejtett és hagyott hátra a társadalomban, amelyek feldolgozása csak az elmúlt évtizedekben kezdődhetett el. Bár 20. századi történelmünk meghatározó szereplője volt, hírhedt alakjához aligha társulnak pozitív gondolatok. Temetésére 1971. február 16-án szűk körben, Budapesten került sor, és hamvait a Farkasréti temetőben titoktartás közepette helyezték el.
1. sz. kép. Rákosi Mátyás és felesége, Fenya Fjodorovna Kornyilova 1950-ben (Fortepan / Bauer Sándor, képszám: 126963)
2016-ban Ungváry Krisztián történész birtokába került egy Rákosi leveleit tartalmazó gyűjtemény, amely nagyrészt már az 1956-os forradalom után keletkezett, és a Szovjetunióban töltött éveibe enged bepillantást. A leveleket egyrészt korábbi politikai harcostársai és elvbarátai (pl. Gerő Ernő, Piros László, Kovács István, Varga Jenő, Gáti Tibor, Molnár Etel) írták, illetve hivatalos szervektől, és rokonaitól érkeztek, másrészt ő maga, vagy felesége jegyezte azokat. A saját maga által küldött levelekről fogalmazványt, másolatot készített. A 264 levelet, iratot tartalmazó gyűjtemény titokzatos körülmények között jutott a történészhez, aki Budapest Főváros Levéltára (BFL) rendelkezésére bocsátotta az anyagot digitalizálás céljából. Ezáltal a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon keresztül megnyílt a lehetőség azok megosztására és hasznosulásra. A BFL munkatársai nemcsak az idegennyelvű (orosz, angol, olasz stb.), hanem a magyar nyelvű levelek, dokumentumok elé is készítettek rövid tartalmi összefoglalót, ezzel is könnyítve a szövegértelmezést. A digitalizált gyűjtemény ünnepélyes bemutatóját 2019-ben tartották Budapest Főváros Levéltárában. A gyűjtemény itt érhető el.
2. sz. kép. Rákosi Mátyás beszél a Kossuth Lajos téren felállított emelvényen az 1954-es választási nagygyűlésen (Fortepan / Magyar Rendőr, képszám 17995)
A levélgyűjteményből ízelítőt kapunk a Rákosit foglalkoztató kérdésekről, gondolkodásáról és helyzetéről. Ungváry Krisztián és Meruk József 2018-ban megjelent könyvükben részletesen elemzik az anyagot.[1] Személyétől rettegtek a múlt század derekán, de politikai bukását követően esendősége hamar megmutatkozott. Amikor 1956 júliusában, megromlott egészségi állapotára hivatkozva, leváltották első titkári posztjáról, “gyógykezelésre” a Szovjetunióba utazott. A „gyógykezelés” kifejezés – főleg az első években – jóindulatú elkendőzése volt a valós helyzetnek, hiszen Rákosi ténylegesen száműzetésbe került. A kezdeti időszakban nem volt még annyira beteg, hogy folyamatosan gyógykezelésre szorult volna, és később a tokmaki években pedig kifejezetten nehezen jutott megfelelő egészségügyi ellátáshoz.
3. sz. kép. Rákosi Mátyás az IKARUS mátyásföldi gyártelepén 1956-ban – még Magyarországon (Fortepan/Hegyi Zsolt, Balla Demeter felvétele, képszám: 148113)
A forradalom kirobbanása előtti napokban Budapesten, feltehetően a magas rangú politikai vezetőket kezelő Kútvölgyi Kórházban[2] összeállított diétás étrendi javaslat már utalt vesebetegségére. Érdekes kérdés, hogy az ekkor már bukott vezér miért mégis Budapestről kapott dietetikai tanácsokat.
1. sz. dokumentum. „Étrendi tanácsok Rákosi Mátyás elvtárs részére” (Budapest, 1956. október 18, HU BFL XIV.284 7. sz. irat)
A forradalom kitörése is külföldön érte, és a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága (SZKP KB) még november 5-én – Magyarország szovjet megszállását követő napon – a hatalomból való kizárásáról döntött. Az Magyarországi Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) pedig 1957-ben tiltotta meg hazatérését Magyarországra – először 5 évre –, amelyet a moszkvai elvtársak is helybenhagytak. Száműzetését élete hátralévő részében sem oldották fel. Furcsa mód továbbra is tartottak tőle, holott egészségi állapota ekkor már valóban megromlott és folyamatosan gyógykezelésre szorult, sőt, betegsége Magyarországon is köztudott volt. Hivatalos orosz nyelvű igazolványában a tartózkodás céljaként is gyógykezelés szerepel.
2. sz. dokumentum. Gáti Tibor levele Rákosi Mátyásnak (Budapest, 1959. március 4., HU BFL XIV.284 50. sz. irat)
3. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás fényképpel ellátott szovjet lakhatási engedélye (Krasznodar, 1959. március 7., HU BFL XIV.284 52. sz. irat)
Barátja Varga Jenő levelében 1960-ban már szembesítette a ténnyel, miszerint „a politikai sakkjátszmájában mattot kapott”, amiért fizetni kell, és Rákosi örülhet, mert mégsem az életével fizetett érte. Felesleges rágódnia helyzetén, mert már úgysem tud rajta változtatni.
4. sz. dokumentum. Varga Jenő levele Rákosi Mátyásnak (Moszkva, 1960. október 17., HU BFL XIV.284 83. sz. levél)
Hazatérési kérelmek a Szovjetunió vezetőihez…
Rákosi aktivitásából következtetve azonban úgy tűnik, a fenti figyelmeztetés ellenére nem fogadta el a tényeket. A levelekből az is kiderül, hogy sokszor kérte száműzetése feloldását a szovjet és a magyar elvtársaktól is. A magyar kommunisták viszont a lehető legtávolabb szerették volna tudni, és ezért a Krímhez közel eső Krasznodarból, amely kiemelten jó körülményeket biztosított számára, a szovjet-közép-ázsiai Kirgíziában lévő Tokmak (Tokmok, Kirgizisztán) városában helyeztették. További érdekesség az alábbi dokumentumban, hogy hontalannak tünteti fel magát, holott legalábbis a szovjet lakhatási engedélynek birtokában volt (lásd fentebb az 52. számú dokumentumot).
5. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás a magyar kormánynak (Tokmak, 1963. március 7., HU BFL XIV.284 124. sz. levél)
Rákosi az SZKP főtitkáránál, Sztálin utódjánál, Nyikita Szergejevics Hruscsovnál is tiltakozott. Levelében a politikai száműzetés megszüntetéséről értekezik, miszerint az már csak a közönséges bűnözők számára maradt fenn. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg az utóbbi kategóriába tartozhatna, de ha mégis (!), akkor is eltelt már öt év, ami a szovjet Btk. szerinti büntetési tétel. Másik, szintén Hruscsovnak címzett levelében a magyarországi – 1963-as – amnesztiára hivatkozik, melynek során sok „ellenforradalmárt” is kiengedtek. Helyzetének, illetve hivatkozásának paradoxona megdöbbentő.
Hruscsov után 1964-től Leonyid Iljics Brezsnyevtől, valamint Jurij Vlagyimirovics Andropovtól is kérte hazautazásának engedélyezését, gyakran szívbetegségére és további gyógykezelés szükségességére hivatkozva.
7. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Hruscsovnak (Tokmak, 1963. március 15., HU BFL XIV.284 126. sz. levél)
8. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Hruscsovnak (Tokmak, 1963. június 5., HU BFL XIV.284 134. sz. levél)
9. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Brezsnyevnek és Mikojannak (Tokmak, 1964. április 28., HU BFL XIV.284 148. sz. levél)
10. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Andropovnak (Tokmak, 1964. május 16., HU BFL XIV.284 151. sz. levél)
11. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás levele több szovjet kommunista vezetőnek (Tokmak, 1964. május 18-23., HU BFL XIV.284 152. sz. levél)
…és a magyarországi kommunistákhoz
A Kádár Jánosnak írt követelőzése szintén meghökkentő. Rákosi ahhoz az emberhez fordult 1963-ban, aki korábban belügyminisztere volt, de koncepciós perben elítéltette, majd a hatalomban – Nagy Imrét, illetve a forradalom leverését követően – őt váltotta, és tulajdonképpen ellenlábasa volt: „…Ez év márciusában és juniusában közöltem a kormánnyal, hogy vissza kivánok térni Magyarországra. Választ nem kaptam. Ezért ujra közlöm, hogy vissza kivánok térni. Remélni akarom, hogy ezuttal nem hallgatás, vagy visszautasitás lesz a válasz.”
12. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Kádár Jánosnak (Tokmak, 1963. október 21., HU BFL XIV.284 140. sz. levél)
Egy másik, 1964. október 23-ra datált (!), „Kádár elvtárshoz” címzett és „kommunista üdvözlettel” küldött levelében kérte hazautazását és visszavételét a pártba.
13. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Kádár Jánosnak (Tokmak, 1964. október 23., HU BFL XIV.284 159. sz. levél)
Egy korábbi, 1962-ben keltezett, az MSZMP VIII. kongresszusának címzett levelében – vagy inkább fellebbezésében – folyamatosan mentegette 1956 előtti tevékenységét, ráadásul koncepciós eljárásra hivatkozott, amelyet vele szemben alkalmaztak. Elismerte ugyan politikai felelősségét az ’50-es években elkövetett hibákért, de Kádár János és Nógrádi Sándor felelősségét is hangsúlyozta.
14. sz. dokumentum. Rákosi az MSZMP VIII. kongresszusának (Tokmak, 1962. november 6., HU BFL XIV.284 112. sz. levél)
A magyar elvtársak még a Szovjetunión belüli mozgását is folyamatosan ellenőriztették, ha szükségesnek érezték – feltételezhetően kapcsolatépítési szándékként, vagy kitörési kísérletként értékelve Rákosi próbálkozásait – beavatkoztak és meggátolták Moszkvába utazását, amikor pedig elhagyta kijelölt krasznodari lakóhelyét és Novorosszijszkba a közeli Fekete-tenger partjára ment, visszaparancsolták, vagyis mozgását az országon, országrészen belül is korlátozták.
15. sz. dokumentum. Barkóczi Imre, a KB iroda vezetője tájékoztatja Rákosi Mátyást, hogy az MSZMP KB nem járult hozzá Moszkvába utazásához (Budapest, 1962. február 17., HU BFL XIV.284 100. sz. levél)
16. sz. dokumentum. Felszólítás Rákosi visszatérésére Krasznodarba (Moszkva, 1962. július 17., HU BFL XIV.284 110. sz. irat)
1966-ban a magyar és a szovjet vezetésnek címzett levelében kölcsönös félreértést vizionált, mintha mindenhol a másik ország vezetőinek kérésére hivatkoznának száműzetése fenntartása indokaként. Korábban a magyarok tarthattak attól, hogy körülötte politikai csoportosulás alakul ki, de ez már nem lehetséges, hiszen ő egy beteg ember – írja.
17. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás visszatérésére vonatkozó kérelme az MSZMP KB-hez és az SZKP KB-hez (Tokmak, 1966. szeptember 5., HU BFL XIV.284 177. sz. levél)
Költözési terve Kínába
Szorult helyzetéből nem látva más kiutat, el akart költözni egy másik szocialista országba, ehhez 1964-ben Hruscsov engedélyét kérte. Egy évvel későbbi leveléből az is kiderül, hogy a Szovjetunió politikai konkurense, a Kínai Népköztársaság volt az a másik szocialista ország, amelynek területén szeretett volna élni.
18. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Hruscsovnak „egy másik szocialista országba” tervezett költözéséről (Tokmak, 1964. március 15., HU BFL XIV.284 146. sz. irat)
19. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának (Tokmak, 1965. május 4., HU BFL XIV.284 166. sz. irat)
Az unoka és az angolszász kultúra
Érdekes motívum a levelekben megjelenő családi szál, különösen az unokájával, Marina Pahomovával folytatott angol nyelvű levelezése. Örül és gratulál angol nyelvű tanulmányaihoz, illetve kapacitálja az angolszász kultúra és különösen az USA alapos megismerésére (!). Ez a javaslata első olvasásra meghökkentőnek tűnik az akkori politikai viszonyok ismeretében, a feszültségekkel terhelt hidegháborús években, de az ellenséget megismerni kívánó politikus stratégiai gondolkodásának jó példája. Egy másik, korábbi levelében az unoka olvasmányélményére reflektálva mintegy mellékesen megemlíti, hogy ismerte a finn határ mellett Lenint bújtató Rahiát, aki jó barátja volt, és Leninnel is többször találkozott, ráadásul fordított számára angolból.
20. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás levele unokájának, Maria L. Pahomovának (1961. december 26., HU BFL XIV.284 94. sz. irat)
21. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás levele unokájának, Maria L. Pahomovának (1962. február 19., HU BFL XIV.284 101. sz. levél)
Visszatérési tervei a hatvanas évek második felében
Levelei alapján elmondható, hogy a volt diktátor haláláig nem adta fel a reményt, hogy előbb vagy utóbb hazaengedjék Magyarországra, erről tanúskodnak a hatvanas évek második felében a regnáló szovjet és magyar pártvezetőknek írott levelei. 1966 végén már Arzamaszból – Nyizsnyij-Novgorod közeléből – írta levelét Brezsnyevnek, a Hruscsovot váltó főtitkárnak, amelyet nem hagyhatott el, mert a korábbi tokmakihoz hasonló zárt terület volt. A levélben polgárháborús érdemeire és SZKP tagságára hivatkozva remélte helyzete enyhítését.
22. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás kéri Brezsnyev segítségét hazatérése ügyében (Arzamasz, 1966. november 5., HU BFL XIV.284 183. sz. levél)
1967 januárjában az MSZMP KB-nak írt levelében megismételte, amit az őt felkereső politikusoknak, jelesül Aczél Györgynek is elmondott, vagyis, hogy hazatérése esetén emlékiratain kíván dolgozni és többé nem politizálna. Szeretne jobb egészségügyi körülmények közé kerülni Magyarországon, és kezeltetni szív- és szembetegségét. Későbbi levelében Kádár Jánosnak is megírta ugyanezt, emlékirat-tervezetét pedig részletesen a Kállai Gyulának írott levélből ismerhetjük meg. Eszerint a szovjet forradalom közelgő 50. évforduló kapcsán, illetve Lenin születésének 100. évfordulójára egyre több megemlékezés jelenik meg. Feltehetően ebbe a sorba szeretne beállni, illetve hazajutását elősegíteni. Mint írja, a magyar hadifoglyoknak nagy szerepük volt a szovjet forradalom kirobbantásában. Lenin is sokat foglalkozott a magyarokkal, különösen a Tanácsköztársaság kapcsán, és sok magyart ismert (Kun Béla, Szamuely Tibor stb.). Rákosi Lenin harcostársaként és az 1920–1922 közötti időszakban közvetlen munkatársaként dolgozott. A magyarok szerepe és jelentősége szerinte kevéssé ismert, amit írásával szeretett volna kihangsúlyozni.
23. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás az MSZMP KB-nak (1967. január 10., HU BFL XIV.284 184. sz. levél)
24. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Kállai Gyulának (Arzamasz, 1967. január 11., HU BFL XIV.284 186. sz. levél)
Későbbi leveleiben a hazautazást, vagy legalább a Szovjetunión belüli utazásokat romló egészségi állapota hangsúlyozásával próbálta kieszközölni. Egy 1968 végén a gorkiji kórházból Kádár Jánosnak írt levelében jelezte, hogy választ még nem kapott hazatérését illetően, pedig Aczél György és Sándor József kérésére írásba adta, hogy nem szándékozik politizálni. Ekkor már újból kórházban kezelték szürkehályoggal, majd szív- és érrendszeri panaszokkal.
25. sz. dokumentum. Tamás István Rákosi Mátyásnak: engedélyezik Gorkijba utazását gyógykezelés céljából (Moszkva, 1967. augusztus 29., HU BFL XIV.284 199. sz. levél)
26. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Kádár Jánosnak (Gorkij, 1968. december 9., HU BFL XIV.284 215. sz. levél)
1969-ben Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének is írt, mivel Moszkvába szeretett volna utazni, indoklása szerint azért, mert ott tudna aranykoronát tetetni a fogaira. A levél jó példája annak, hogy Rákosi mennyire nem érzékelte háttérbe szorulását a politika terén. A levél szerint magyarországi nyugdíjügyeinek elintézését remélte ügyvédje útján, mert a Szovjetunióban segélyen élt, de az áhított útlevél megszerzése esetén elállt volna az ügyvéd igénybevételétől. Ez a levél is jele súlyos szereptévesztésének, ami nemcsak az elsőosztályú orvosi kezelésre vonatkozó igényében, hanem az ultimátum jellegű felvetésben érhető tetten, miszerint ügyvédet fogad, de ha hazaengedik, eláll szándékától!
27. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Fock Jenőnek (Gorkij, 1969. május 12., HU BFL XIV.284 220. sz. levél)
Végül mégiscsak ügyvédet fogadott nyugdíja intézéséhez és végrendelete elkészítésével is foglalkozott.
1970-ben Fock Jenőnek, Komócsin Zoltánnak és Kádár Jánosnak is elküldött leveléből kiderül, hogy ekkor már nagyon rossz egészségi állapotban volt, éppen műtét után lábadozott. Úgy érezte, már nincs sok hátra haláláig és szinte könyörgött, hogy engedjék hazatérni. Egy olasz politikustól – Umberto Terracini – tudta meg, hogy hazatérést párthatározat engedélyezte és az esedékes 25. évforduló – Magyarország „felszabadulása” – alkalmából remélte a hazajutást.
28. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás több címzettnek (Gorkij, 1970. április 10., HU BFL XIV.284 234. sz. levél)
Elvtársai végül hajlottak a könyörgésre és 1970 májusában egy nyilatkozat aláírásának ellenében hazajöhetett volna. Hazatérésétől kezdve azonban korlátozták volna mozgását, hiszen házi őrizetben kellett volna élnie. A feltételeket visszautasította, ezért végül nem kapott engedélyt a hazatérésre.
29. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás Kádár Jánosnak (Gorkij, 1970. május 22., HU BFL XIV.284 238. sz. levél)
Utolsó fennmaradt leveleinek egyikében 1970 októberében a hazaengedő határozat visszavonásáról értekezett. A határozatot nem vette át, de véleménye szerint nem is vonhatták vissza titokban, hiszen csak a pártkongresszus, vagy a KB tehetné azt meg. A házi őrizet bevezetése, alkalmazása ellen is tiltakozott, de állítása szerint nyitott volt minden egyéb megoldásra.
30. sz. dokumentum. Rákosi Mátyás az MSZMP KB-nek (Gorkij, 1970. október 16., HU BFL XIV.284 246. sz. levél)
Egyéb megoldás viszont életében nem született, és hazatérése csak holtában valósulhatott meg.
IRODALOM
Botos János – Gyarmati György – Korom Mihály – Zinner Tibor: Magyar hétköznapok. Rákosi Mátyás két emigrációja között. 1945–1956. Bp. 1988.
Domokos József: Emlékezik egy kommunista védőügyvéd. Bp. 1979.
Nemes János: Rákosi Mátyás születésnapja. Bp. 1988.
Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések: 1892–1925. I–II. kötet. Szerk. Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente. Sajtó alá rend. és a jegyzeteket kész. Baráth Magdolna. Bp. 2002.
A Rákosi-per. Szerk.: Győrffy Sándor. Bp. 1950.
A Rákosi-per. Vád – Védelem – Ítélet. Felelős kiadó: Vámbéry Rusztem. Vietorisz Géza. Bp. 1935.
Rév Erika: A népbiztosok pere. Bp. 1969.
Vas Zoltán: Viszontagságos életem., Bp., 1980.
Vas Zoltán: Akkori önmagunkról. Önéletírás II., Bp., 1982.
Ungváry Krisztián – Meruk József: Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai. Egy sztálinista diktátor börtönben, jólétben és száműzetésben., Bp. 2018.
[1] Ungváry Krisztián – Meruk József: Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai. Egy sztálinista diktátor börtönben, jólétben és száműzetésben., Bp. 2018. (továbbiakban Ungváry – Meruk)
[2] Ungváry – Meruk 268.p.
A cikk eredeti megjelenése: https://bparchiv.hu/statikus/feher-csaba-egy-szamuzott-diktator-utolso-evei-otven-eve-temettek-el-rakosi-matyast