2024/7. Völgyi Réka: Élet a bordélyban

adatok

Az élet egy bordélyban nem csupa fényűzés, csillogás és mulatság egy nő számra, főleg nem egy fiatal lány számára a századforduló idején a fővárosban. A kéjnőknek sok nehézséggel és adott esetben erőszakkal kellett szembenézniük, hiszen a kuncsaftok mellett a bordélytulajdonosoknak is ki voltak szolgáltatva. Az alábbi tanulmányban a bordélyházbeli életet mutatjuk be a korabeli szabályozások és igazgatásrendészeti iratok alapján.

DOI: 10.56045/BLM.2024.07

Tovább a cikkhez

2024/6. Györgyi Csaba: A fővárosi magyarörmény önmegőrzés bázisai – történeti interjúk tükrében

kapu

A 17. században Erdélybe bevándorolt örmény népcsoport, bár magyarörménnyé válva identitásának magvát kreatív módon képes volt megőrizni, mégis a magyar nemzet részévé, annak színes és eleven alkotóelemévé vált az évszázadok során.
Amikor Trianont követően a magyarörménység egyik központjává Budapest lépett elő, az örmény hagyományok ápolása egyúttal az önmegőrzés eszközévé is vált.
A közös örmény történelmi emlékezet, a közösségi tudat újra és újra tematizált formái, a család és az egyén világának hagyományokba ágyazottsága, a kapcsolattartás az anyaországi, illetve a diaszpórában élő örményekkel, illetve az örmény nyelv és vallásosság egyaránt szolgálták, sőt, szolgálják mind a mai napig a fővárosi magyarörmény élő közösségeinek fennmaradását és továbbélését.

DOI: 10.56045/BLM.2024.6

Tovább a cikkhez

2024/5. Marosi Eszter – Nagy Ágnes: A családi múlt vizualitása a fényképek kora előtt. Miniatűr portrék a 18. század végéről és a 19. század első feléből egy családi irathagyatékban

portré

A tanulmány egy olyan budapesti középosztálybeli családi irathagyatékot mutat be, amelyben az ősök galériája a 18. század utolsó évtizedéig visszanyúlva ad lehetőséget a családi múlt vizualitásának megragadására, jóval a fényképezés megjelenését megelőzően. A családi fondjaink között egyedülálló módon hét darab, elefántcsontlapra akvarell technikával készült miniatűr portré, egy további akvarell, valamint egy metszet őrzi három generáció, a 18. század második felétől a 19. század közepéig élt felmenők vonásait a hagyatékban.

Iratok mellett ritkának mondható megőrződésük arra ad lehetőséget, hogy a család történetének kontextusába helyezzük azokat, s a leszármazás rendjében mutassuk meg az ősök arcát és egyben egy a cseh, német és magyar polgárságból a Habsburg birodalmi arisztokráciába emelkedő családi hálózatot. A tanulmány egyfelől a családi leszármazást rekonstruálja, másfelől a miniatűr portrékat mutatja be, az elefántcsont miniatűrök művészettörténet által kevéssé kutatott műfaját állítva középpontba.

DOI: 10.56045/BLM.2024.5

Tovább a cikkhez

2024/4. Biró Aurél: Magyarok a Francia Idegenlégióban – Kun László története

csoportkép

Kun László hazatérésekor tett kihallgatása alapján ismerjük meg gyermekkorát, Nyugatra szökésének indokait. Hogyan vált az idegenlégió katonájává, milyen laktanyákon keresztül vezetett útja Észak-Afrikába. Kiképzését követően hamarosan Indokínába vezényelték. Észak-Vietnam legveszélyesebb helyein szolgált. Bevetéseken nem sérült meg, de életben maradását mégis egy gyors orvosi beavatkozásnak köszönhette, mert vakbélgyulladással került kórházba.

Szolgálata alatt tiszti iskolát végzett, érdemei elismeréseként több kitüntetést kapott, valamint többször előléptették. Leszerelése után csak három évre rá tért illegálisan haza. Kihallgatásakor számos magyar légióstársa nevét közölte. Életútjára 1958-ig találtunk adatokat.

DOI: 10.56045/BLM.2024.4

Tovább a cikkhez

2023/15. Kárpáti Attila István – Simon Katalin: Semmelweis Ignác és családja 2. – A pesti évek

portré

Cikkünk második részében folytatjuk Semmelweis Ignác családtagjainak bemutatását, mégpedig Semmelweis pesti éveire koncentrálva. A Müller család után ezúttal Semmelweis Ignác feleségének rokonságát, a Weidenhoffer és a Walthier családot, valamint Semmelweis egyik testvérét, Fülöpöt és a rokonságba tartozó gyógyszerészeket ismerhetjük meg a Budapest Főváros Levéltárában őrzött forrásokon keresztül.

DOI: 10.56045/BLM.2023.15

Tovább a cikkhez

2023/14. Simon Katalin: Semmelweis Ignác és családja 1. – Fiatalkor Budán

portré

Semmelweis Ignác élete, munkássága az orvostörténelmi kutatások egyik kiemelt témája. A családját is érintő publikációk azonban eddig kevés figyelmet szenteltek az anyák megmentője anyai felmenőinek és rokonságának, házasságának. A Budapesti Levéltári Mozaikokban erről az oldalról, részben eddig publikálatlan levéltári források segítségével mutatjuk be Semmelweis Ignácot és családját. A kétrészes cikk első számában Semmelweis szüleit, anyai nagyapját és annak családját ismerhetjük meg.

A forrásközlések Kárpáti Attila István munkái.

DOI: 10.56045/BLM.2023.14

Tovább a cikkhez

2023/7. Völgyi Réka: A türelmi bárca

bárca

A 19. században a prostitúció reglementációja magával hozta a különböző bordélyokra és prostituáltakra vonatkozó szabályokat. Az egyik ilyen Magyarországon híres-hírhedt türelmi bárca volt, az az igazolvány, amivel a kéjnők igazolni tudták, hogy legálisan végzik a munkájukat és rendszeres orvosi felügyelet alatt állnak, vagyis nem szenvednek semmilyen fertőző betegségben. Ezeket a kéjnőknek minden esetben maguknál kellett tartaniuk, hogy igazolni tudják magukat. De mégis pontosan hogyan is nézett ki? Hogyan lehetett hozzá jutni? Miképpen változott az idők során a formája és külalakja? Milyen információk szerepeltek benne?

DOI: 10.56045/BLM.2023.7

Tovább a cikkhez

2023/6. Garami Erika: Vaszary contra Ernst Lajos – Vaszary János perei

Vaszary János festőművész (Kaposvár, 1867. november 30. – Budapest, 1939. április 19.) pályája számos ponton kapcsolódik a fővároshoz. Itt tanult, tanított, lakott, alkotott, kiállított, a fővárosi művészélet egyik ismert és elismert egyénisége volt, annak ellenére, hogy műveit és stílusát gyakran kritizálták. Fővárosi témájú alkotásai méltán tarthatnak számot a szakemberek teljes körű elemzésére, különösen a Budapest kálváriája című sorozat, amelynek harmadik része az újonnan feltárt festmények egyike.

Ritkábban esik szó a festőművész pályatársaihoz fűződő kapcsolatairól, a szakmai ellentétekről, a perekről, amelyekben szerepelt felperesként, alperesként, de tanúként is. A sajtó számára is hírértékű volt olyan konfliktusa, amely végül nem vezetett perhez.
Budapest Főváros Levéltára őrzi Vaszary János festőművész és Ernst Lajos múzeumigazgató, kiállítás-rendező 50.000 koronáért folytatott perének iratait.

DOI: 10.56045/BLM.2023.6

Tovább a cikkhez

2023/4. Biró Aurél: Magyarok a Francia Idegenlégióban – Az indokínai háborúban hősi halált halt Horváth Béla élete

légiós

Az alábbi írás esettanulmány egy előkészületben álló monográfiához, amely az indokínai háborúban a Francia Idegenlégió kötelékében megforduló, hazájukat különböző okokból elhagyó magyarok életútjait tárja fel. Horváth Béla egyike ennek a közel 850 személynek. A fennmaradt családi iratok (fotók, levelek) segítségével bepillantást nyerhetünk az idegenlégiósok mindennapjaiba és megismerhetjük nem könnyű sorsukat.

DOI: 10.56045/BLM.2023.4

Tovább a cikkhez

2023/1. Jakab Réka: Az ismeretlen hagyaték. Gondolatok a Szendrey Júlia halála után lefolytatott hagyatéki eljárásról

Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma alkalmából meghirdetett emlékévben Budapest Főváros Levéltára a költő családtagjaira vonatkozó, mindeddig kiadatlan levéltári iratok közkinccsé tételével tiszteleg a költő emléke előtt. Elsőként felesége, Szendrey Júlia halála után lefolytatott hagyatéki eljárás iratait mutatjuk be.

DOI: 10.56045/BLM.2023.1

Tovább a cikkhez