Szeptember második szombatján ünnepeljük a vívás világnapját. Ehhez kapcsolódva a budai és pesti vívásoktatás, majd testgyakorlás pesti és budai széleskörű elterjesztésében nagy szerepet játszó Clair család két tagjának, Clair Ignác Alajosnak, valamint fiának, Clair Alajos Antalnak életét és munkásságát mutatjuk be.
Angyalföld egyik leghosszabb utcája 1953 és 1990 között Mautner Sándor, a munkásmozgalom mártírjának nevét viselte. Joggal feltételezhetjük, hogy az utca egykori lakói is csupán töredékes ismeretekkel rendelkeztek a névadó személyéről. A róla szóló hivatalos közlések többnyire kimerültek néhány szűkszavú adatban: helyi illegális kommunista tevékenységet folytatott, életét áldozta a mozgalomért, polgári foglalkozása pedig szabósegéd volt. A tanulmány arra vállalkozik, hogy levéltári források segítségével bemutassa, milyen további részletek tárhatók fel egy mára jórészt feledésbe merült történelmi szereplő életútjáról.
Közismert életrajzi tény, hogy Szemere Bertalan élete utolsó éveit elmegyógyintézetben töltötte, beutalásának előzményei és körülményei azonban mindmáig tisztázatlanok. Leánya, Szemere Mária visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az egykori kormányfő elméje – még párizsi emigrációja idején – 1864 végén borult el, amit 1865 első felében, Magyarországra hazatérve, Pesten is sikertelenül próbáltak meg kezelni. A hagyatéki ügy iratai közül előkerült két francia orvosi nyilatkozat újabb adalékokkal szolgál az 1864 karácsonyán lezajlott párizsi családi incidensre és Szemere elmeállapotára nézve. A tanulmány A hónap irata-rovathoz kapcsolódik: https://pergamen.bparchiv.hu/2026/04/13/a-honap-irata-2026-aprilis/
A gazdag, katolizált zsidó családból származó, több nyelven beszélő Láng Pál még az első világháború előtt, Budapesten szerezte meg jogi diplomáját. Ügyvédként azonban nem sokáig élvezte munkájának gyümölcsét: a hazájáért küzdött az első világháborúban, ahol harctéri sebesülésért magas kitüntetésben részesítették. Hamarosan lakhelye és így munkahelye Csehszlovák megszállás alá került. A magyar állampolgárságáról nem mondott le, míg az újat elutasította, ezért Magyarországra kellett áttelepülnie. Budapesten szinte alig volt munkája, ezért öt évre beállt a Francia Idegenlégióba. Számítása ott sem jöhetett be, mert visszatért Budapestre, és tett még egy sikertelen kísérletet ügyvédi praxis kialakítására a fővárosban.
Pilisy Róza személyét sok városi legenda és anekdota övezi. Olyan személyisége volt a főváros életének és olyan nem mindennapi életet élt, ami együtt járt ezeknek a pletykáknak a szárnya kelésével. Azonban Róza személye és származása elsikkad ezek mögött a történetek mögött. Mit tudhatunk meg róla abból a kevés levéltári forrásból, ami fennmaradt róla? Van még olyan információ, ami újdonságként szolgálhat Róza már olyan sokszor tárgyalt életéről? A következőkben olyan eddig nem ismert forrásokat szeretnék bemutatni, ami új és pontosabb adatokkal szolgálhat Pilisy Róza életére vonatkozóan.
Schlosser Imre alighanem az Aranycsapat előtti generációk legelismertebb magyar labdarúgója volt. Pályafutása végeztével nehéz anyagi körülmények között élt. A VI. kerületi elöljáróságon dolgozott, ahol a feladatai közé tartozott az anyakönyvi kivonatok készítése. 1937-ben egy Braun Béla nevű, zsidó származású ismerőse, a szintén kiváló labdarúgó Braun József bátyja, rávette, hogy adjon el neki egy üres születési anyakönyvi nyomtatványt, amit a saját nevére állított ki, úgy mintha keresztény lenne. Később mások számára is vásárolt Schlossertől lebélyegzett anyakönyvi nyomtatványokat, hasonló célból. 1938 márciusában lebuktak, és közokirathamisítás miatt egy éves börtönbüntetésre ítélték őket. Egyelőre nincs nyoma annak, hogy Schlosser leülte-e az egy évet. Braun ellenben bevonult a börtönbe, ahonnan azonnal ki is hozták, hogy folytathassa titkosügynöki tevékenységét. Ugyanis Romániában, az elcsatolt területeken kémkedett, illetve magát kettős ügynöknek kiadva tévesztette meg a román szerveket. De 1942-ben újból letartoztatták, hasonló anyakönyvhamisítási ügyben. Vajon Schlosser és Braun zsidómentők voltak? Vagy a titkosügynöki tevékenységhez volt szükség a hamis anyakönyvi kivonatokra? Esetleg csak egyszerűen az anyagi haszonszerzés motiválta őket? Ezt a kérdést is körbejárom az ügyet kivizsgáló, a szereplőket bemutató tanulmányomban.
Melchner Károly életútja újabb példa arra, miért választották magyarok az idegenlégiós szolgálatot. Hányatott gyermekkorát követően a második világháborút fiatal felnőttként élte meg, majd szovjet fogságból kiszabadulva hazájának búcsút intett, hogy Nyugaton kezdjen új életet. A nyughatatlan lelkű Melchner Károly az irányt az idegenlégió felé vitte. A kiképzést követően a forrongó Madagaszkáron vetették be. Leszerelést követően valószínűleg a honvágy miatt költözött haza, azonban légiós múltja miatt nehezen tudott munkát találni. S amikor az élete végre kezdett volna egyenesbe jönni, tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt.
Reitter Ferenc Budapest arculatának és nagyvárosias jellegének kialakításában betöltött jelentős szerepe kevéssé ismert, a köztudatban leginkább a mai budapesti nagykörút nyomvonalára hajózható csatornát tervező mérnökként él, munkássága ennél azonban sokkal összetettebb volt. A főváros vízépítészetében végzett munkássága máig meghatározza városi környezetünket, habár másként, mint ahogy először gondolnánk. A kétrészes cikk második részében a Reitter által jegyzett általános csatornázási programot, annak kialakulását és utóéletét ismerhetjük meg, és választ kapunk arra is, hogy milyen kapcsolatban állt a két terv egymással.
Reitter Ferenc Budapest arculatának és nagyvárosias jellegének kialakításában betöltött jelentős szerepe kevéssé ismert, a köztudatban leginkább a mai budapesti nagykörút nyomvonalára hajózható csatornát tervező mérnökként él, munkássága ennél azonban sokkal összetettebb volt. A főváros vízépítészetében végzett munkássága máig meghatározza városi környezetünket, habár másként, mint ahogy először gondolnánk. A kétrészes cikk első részében a hajózható csatorna tervének tágabb kontextusát ismerhetjük meg.
50 éve viseli egy budai utca a magyar irodalom egyik legtöbbet olvasott szerzőjének, a 125 éve született Fekete Istvánnak nevét, akit a legtöbben az állat- és az ifjúsági regények szerzőjeként ismernek, pedig munkássága ennél jóval összetettebb, életműve sokkal szerteágazóbb volt.