2022/5. Biró Aurél: Gyilkosság a Márvány utca 40. számú házban

1919. június 24-én a késő esti órákban a Márvány utca 40. szám alatti ház lakói hangos szóváltásra lettek figyelmesek. Ekkor páran a lépcsőház felé siettek, de addigra már egy fegyver is eldördült, amely során az egyik lakótársuk életét vesztette. Az ügy lezárását csak a proletárdiktatúra bukása után tudták befejezni, de a gyilkos nem sokáig maradt a rács mögött.

DOI: 10.56045/BLM.2022.5

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2022/3. Herédi Attila: Egy kis ház a Várban – a Tárnok utca 6. története

A budai Várnegyed évszázados épületei között szinte észrevétlenül bújik meg a Tárnok utca 6. alatti egyemeletes lakóház, amely szerény méretei ellenére igencsak nagy múlttal rendelkezik. Ma már nyoma sincs, de közel száz évig ismert fűszerüzlet működött itt. A bolt alapítója, Privorszky János mégsem kereskedelmi tehetsége, hanem magánéleti kicsapongása miatt érdekes az utókor számára. A tanulmány bemutatja a fűszerkereskedő 1841-ben kitudódott szerelmi botrányát, valamint az üzlet és a ház további tulajdonosait is.

DOI: 10.56045/BLM.2022.3

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2022/2. Nagy Ágnes: Bérházból társasházat: az öröklakások terjedésének új formái Budapesten az 1920-as években

Az 1920-as évek elején új kifejezés tűnt fel a hazai sajtóban: a házparcellázás. A megnevezéssel a meglévő bérházak lakásonkénti eladásának és társasházzá alakításának terjedni kezdő gyakorlatát illették. A fővárosi lakhatás tulajdonviszonybeli alapjait megbolygató jelenség a társasházak budapesti terjedésének második hullámát jelentette. A társasházak 1907-től jelentek meg a városban mint újonnan épített szövetkezeti házak. Kibontakozó terjedésüknek azonban a háború kitörése gátat vetett, olyannyira, hogy a lakásépítés háború utáni évekre is kitolódó szünetelése miatt az 1920-as évek közepéig az öröklakásépítés sem tudott újraindulni. A háború által előidézett kényszerszünetben a társasházeszme a fennálló bérlakások tulajdonviszonyainak átalakításával bukkant újra felszínre.

DOI: 10.56045/BLM.2022.2

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2022/1. (58. szám) Nagy János: Pest város epreskertjei nyomában

A Terézváros központjában található, 1883-tól képzőművészeti mesteriskolával és műteremlakásokkal beépült és részben felparcellázott Epreskert nevében máig őrzi Pest szabad királyi város egykori epreskertjének emlékét. A Mária Terézia és II. József gazdaságpolitikája jegyében a selyemtermelés alapanyagául szolgáló selyemgubó készítéséhez elengedhetetlen és országszerte telepített eperfák a XX. század közepéig a magyar tájkép elmaradhatatlan elemének számítottak, mára viszont teljesen eltűntek köztereinkről, kertjeinkből. Jelen írás a Pest város gazdálkodásában marginális szerepet játszó, de városképi és városszépítési szempontból annál jelentősebb, 1771-ben létrehozott és többször áthelyezett pesti epreskertek történetébe enged bepillantást.

DOI: 10.56045/BLM.2022.1

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2021/22. (49. szám) Mautner Zoltán: „Budára helyezik az Állatkertet”

A budapesti állatkert több mint másfél évszázados története során többször is felmerült a zoológiai és botanikus kert elköltözésének ötlete, de legközelebb ehhez a második világháború utáni fél évtizedben került az intézmény. A háborút erősen megsínylő állatkertet egy fejlesztett formában kívánták Budára költöztetni. A több terv közül a Kuruclesen létesítendő hosszú évekig tartotta magát – részben Nádler Róbert igazgatónak köszönhetően – , majd végül a többihez hasonlóan ez a terv is „füstbe ment”.

DOI: 10.56045/BLM.2021.22

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2021/20. (47. szám) Simon Katalin: „Bárki, aki imádkozik és könyörög, e ház felé tárja ki tenyerét” – 200 éves az óbudai zsinagóga

A cikk az óbudai zsidóság 18-19. századi életét mutatja be, valamint az 1821-ben megnyílt, ma is álló zsinagóga építésének történetét, illetve annak elődjeit. Míg a Nepauer Máté-féle zsinagóga (1767-1769) a közép-európai barokk zsinagógaépítészet jelentős emléke volt, az 1821-ben, a Pollack Mihály szellemében dolgozó Landherr András-féle klasszicista zsinagóga stílusteremtő épületté vált. A levéltár őrizetében lévő jegyzőkönyveiból feltárulnak az építés körülményeinek nem, vagy kevéssé ismert részletei, így az ülőhelyek megváltásával kapcsolatos feljegyzések

DOI: 10.56045/BLM.2021.20

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2021/17. (44. szám) Ogoljuk-Berzsenyi Anett: Járványok és egészségügy a századforduló Budapestjén

A 19. század második felében indultak meg azok a közegészségügyi intézkedések, amelyek hatására a 20. század első felében nagymértékben visszaszorultak a járványok. A cikk kitér a víz tisztaságának és az oltásoknak a fertőzésekben betöltött szerepére is. A szakszemélyzet képzése, a lakosság felvilágosítása és a megelőzés hangsúlyozása nagyban elősegítette a járványok okozta mortalitás csökkenését. A cikk hangsúlyozza a Székesfővárosi Központi Fertőtlenítő Intézet és a Székesfővárosi Bakteriológiai és Közegészségügyi Intézet közegészségügyben betöltött szerepét.

DOI: 10.56045/BLM.2021.17

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2021/16. (43. szám) Koltai Gábor – Ogoljuk-Berzsenyi Anett: A Szent László Kórház története

1894-es megnyitásától kezdve a Szent László Kórház a hazai járványügy meghatározó intézményévé vált, története jól tükrözi a fertőző betegségek gyógyításának korszakonkénti fejlődését. Az 1921-ben függetlenné vált kórház mozgalmas, a járványok mellett szervezeti átalakításokkal átszőtt történetét, kiemelkedő orvosainak munkásságát ismerteti a cikk, alapításától kezdve az építkezések, a járványok nyomán fellépő igények szerinti bővítések és fejlesztések részletezésével.

DOI: 10.56045/BLM.2021.16

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2021/15. (42. szám) Csiffáry Gabriella: 1828. június 1-jén nyílt meg az első magyar kisdedóvó

1828-ban nyitotta meg kapuit az első magyar kisdedóvó intézet a Krisztinavárosban. Mi késztette az alapítót óvoda létrehozására kevésbé tehetős családok gyermekei számára?  A másfél évestől hét esztendős kisgyermekeket foglalkoztató intézmények történetét, ahol a játék mellett oktatták is a lányokat, fiúkat és az alapító, Brunszvik Teréz nem könnyű sorsát idézi fel a cikk, hiszen Brunszvik később kiszorult az általa indított óvodai mozgalomból. A siker bizonyítéka, hogy még életében több mint 80 óvoda jött létre.

DOI: 10.56045/BLM.2021.15

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez

2021/13. (40. szám) Sipos András: Nemzeti kultúrintézmény vagy/és üzleti vállalkozás? A korai Vígszínház esete egy kövezési járulék-vita tükrében

A főváros 19. századi színháztörténetének rövid áttekintése után a cikk a Vígszínház kihívásokban gazdag kezdeteit ismerteti. Hosszas viták után a Vígszínház 1896-ban magánvállalkozásként részvénytársasági formában alakult meg, a korabeli elit széleskörű összefogásával. Megépítése (tervező: Fellner és Helmer cég) nemcsak színházi vállalkozás, hanem nagyvonalú ingatlanügylet is volt. A kezdeti időszakhoz tartozik a színház és a főváros több évtizedig tartó vitája a burkolási járulékról.

DOI: 10.56045/BLM.2021.13

A pdf feltöltése folyamatban.

Tovább a cikkhez