1828-ban nyitotta meg kapuit az első magyar kisdedóvó intézet a Krisztinavárosban. Mi késztette az alapítót óvoda létrehozására kevésbé tehetős családok gyermekei számára? A másfél évestől hét esztendős kisgyermekeket foglalkoztató intézmények történetét, ahol a játék mellett oktatták is a lányokat, fiúkat és az alapító, Brunszvik Teréz nem könnyű sorsát idézi fel a cikk, hiszen Brunszvik később kiszorult az általa indított óvodai mozgalomból. A siker bizonyítéka, hogy még életében több mint 80 óvoda jött létre.
DOI: 10.56045/BLM.2021.15
„Minden két éves gyermekben ott található a jövőbeni üdvözítő, amivé családja és az állam számára válhatik, ha legalább két éves kortól megadjuk neki ehhez az eszközöket: Érzést, szellemet, jellembeli és testi fejlesztést és képzést, logikusan előrehaladva, következetlenségek, erőszakosságok nélkül, megállás vagy visszalépés nélkül. Ki kell bontakoztatni, gazdagítani kell gondolatvilágát.”[1]
1. kép. Színezett rajz az első óvodáról (Bezerédj Amália: Flóri’ könyve sok szép képekkel, földrajzokkal és muzsika melléklettel. Pest, Heckenast, 1840. melléklet a 12. és 13. oldal között)
Fényes Elek büszkén adta hírül a Magyarország statistikája című művében: „Asz első óvintézet Magyarországon 1828-ik év június elsején nyittaték meg ünnepélyesen Budán, nagy mélt. Korompai Brunszwik Mária Theresia grófnő alapítványa által saját házában; mellynél fogva ez úrhölgy vala első alapítója ‘s védje ezen a’ nagy néptömeg erkölcsére olly szerfeletti behatással bíró intézeteknek nem csak hazánkban, hanem az egész ausztriai birodalomban is. Később mind Budapesten, mind más városokban és helységekben egymásután keletkeztek illynemű intézetek.”[2]
Hogyan kezdődött?
Mi késztette a német anyanyelvű Brunszvik Teréz grófnőt, hogy élete álmát, az első kisdedóvót létrehozza Magyarországon? Talán Samuel Wilderspin Infant Education[3] című műve hatott rá, vagy Joseph Wertheimer, az „infant school” szakértője, akivel a grófnő évekig levelezett e témában? Ki tudja azt pontosan megmondani? Tény, hogy Ausztria és Magyarország területén elsőként tett lépéseket az első óvoda megalapításáért és nem is akármilyeneket. Se szeri, se száma azoknak a leveleknek, amelyeket Bécstől Triesztig küldözgetett az ügy érdekében, bátorítást és anyagi támogatást remélve. Mai kifejezéssel élve, komoly „kampányba” kezdett. 1828. február 12-én I. Ferenc osztrák császár és magyar király születésének 60. évfordulóján aláírási ívet bocsájtott ki a kisdedóvó intézet felállítására, amelynek eredményeként: „A rendes tagok évenkint 4 pengőforintot fizettek, de voltak 12, 16, 24, 40, 52 és 100 pfrtos alapitó tagok is. Összes bevétele 1828–1830. június 30-ig 7474 pfrt volt, melyből végül sikerült az ezekben az években alapított négy óvodát fenntartani.”[4]
2. kép. A Mikó utca és az Attila utca sarkán álló épület 1915-ben. Pörge Gergely (1858–1930) festőművész, grafikus rajza (Óvodamúzeum, Martonvásár). A Brunszvik-háznak azt a részét, amelyben egykor az óvoda működött, az 1890-es évek végén lebontották, helyén az emeletes ház látható.[5]
A grófnő az ország első kisdedóvóját, vagy ahogyan a naplójában nevezte, „kisgyermekiskoláját” (Kleinkinderschule), az anyja, Brunszvikné Seeberg Anna krisztinavárosi bérházában, a mai Attila út és a Mikó utca sarkán lévő épületben[6] nyitotta meg.
A kezdés időpontját tekintve eltérnek a források, valójában 1828. május 27-én vette kezdetét az épületben az óvodai képzés, s csak később lett június 1-je a nyitás hivatalos időpontja.[7] Az intézmény neve Teréz Iskola volt (védőszentje, Avilai Szent Teréz miatt), s csak a grófnő halála után kezdték Angyalkertnek nevezni.[8] 1828. június 7-ig a szülők 125 gyermeket jegyeztek elő az óvodában, amelyből a nyitás első napjaiban már 42 kisgyermeket foglalkoztattak. Többségük hivatalnokok, iparosok, fiákeresek és fuvarosok családjából származott.[9]
Az intézmény másfél és hét év közötti kisgyermeknek adott „menhelyet”, s nem kisebb feladatot tűzött ki célul, minthogy óvja, gondozza, oktassa és célszerűen foglalkoztassa a szegényebb családok gyermekeit.[10] A grófnő egy 1828 márciusában kelt levelében mindezt maga is megerősítette: „Nem várom az vagyonosabb haza polgároknak gyermekeit, hanem tsak azokat, mellyek tehetetlenek gyermekeik jó Neveléssire, mellyeknek olly formán gyermekeik erköltstelenül, éptelenül, zabolatlanul, elvadulnak, és úgy, mint magoknak, mint felebarátyoknak vágynák terhére, szüléiknek pedig mély szomorúságára. Ezen kelemetlenségeknék eltávoztatására tsekély véleményem szerint… akarom azon szabad kisded gyermekek Nevelő oskolát, melyet Angol orsz. London fő varossába úgy megkedveltek, hogy Másfél esztendő alatt több hatvannál szereztetett fel állítani…”[11]
Milyen képzés folyt az óvodákban?
Az óvoda mindössze napi 1 krajcárért tanított beszéd- és értelemgyakorlatokat a gyermekeknek. Ezenkívül vallásos erkölcsre és illemtanra nevelte őket, mert a grófnő fontosnak tartotta, hogy az „egylet rendes fejlett gyermeket adjon át, aki ügyes és értelmes, úgy hogy a szülők hét éves korában a gyermeket már minden háztartási munka elvégzésére felhasználhatják, s a vasárnapi iskolán kívül nincs tovább más iskolára szüksége”.[12]
A foglalkozások imákkal és énekekkel kezdődtek, majd világi ismereteket nyújtó tananyag következett, amelyek során szemléltető és foglalkoztató eszközöket is használtak. A „tanterv” összeállításánál feltehetően a svájci Johann Heinrich Pestalozzinak,[13] a kor leghíresebb elméleti pedagógusának és az első óvópedagógusnak, Joseph Wertheimernek a munkáit vették alapul. Az intézmény első óvónevelője Weldy József volt, akit később több óvó- és tanítótársa is követett.
3. kép. Samuel Wilderspin kisgyermekiskolája (Kleinkinderschule). (Ruzsányi Istvánné: Az óvodai matematikaoktatás történeti előzményei hazánkban (1828–1893). Doktori értekezés. I. ábra.)
A foglalkozások időtartama 15 perc volt, közötte énekléssel, meneteléssel és játékkal próbálták oldani a tanítást. Meg kell jegyeznünk, hogy a krisztinavárosi óvoda leltárában fennmaradt három énekgyűjtemény tanúbizonysága szerint, német nyelven énekeltek a gyermekek.[14] Az óvodában töltött időnek legalább hatvan százalékát fordították oktatásra, ami 28 és fél órát jelentett hetente.[15] Az íráson és olvasáson kívül számolást tanítottak a gyermekeknek: „a kezdők csak az ujjukon számolnak 10-ig, majd húszig, végül a számológép golyóin 50-től 100-ig. A haladók később kezdenek összeadni, kivonni, stb.”[16] Szemléltető eszközként a számológépet és a számvető táblát használták. „Az alaktan nevű tantárgy keretében a gyermekek megtanulták hogyan csináljanak egyenes, görbe, ferde vonalakat, fél és egész köríveket. Így alapozva meg a geometriai ismeretek tanítását. Az alaktan tanítására vonatkozóan találjuk azt a megjegyzést, hogy »teljesen Pestalozzi szellemében történik«.”[17]
Horváth Ferenc budai várbeli óvodapedagógusnak az 1830. január és május közötti időszakról fennmaradt jegyzetei[18] azt érzékeltetik, hogy a tanítás módszere a folyamatos beszélgetésen, a kérdés-feleleten, valamint a folyamatos ismétlésen alapult: „Szerdán /II. 24./ csak 12 gyermek jelent meg az intézetben, azonban mind igen vágytak tanulni. Egyesek arra kértek, hogy olvasást, mások viszont, hogy számolást tanuljunk. Igyekeztem valamennyinek eleget tenni. Hétfőn, kedden és szerdán /III. 22–24./ 32 gyermek tartózkodott az intézetben. Hétfőn láttam, hogy a gyermekek is örülnek, ha nő a számuk az intézetben. Többek között Hubáts felkiáltott: Tanító úr, most nagyon örülök az iskolában, mert többen vagyunk. Mondtam, számold csak meg a gyermekeket; és ő hangosan számolt. Azután valamennyit együtt számoltattam, és kiszámíttattam velük, vajon mennyi lenne a gyermekek száma, ha még 2 – még 4 – még 6 jönne hozzá, s ezt a számolótáblán is megmutattam nekik. Pénteken /V. 7./ 65 gyermeket számláltunk. Megkérdeztem őket: Nőtt a számotok, vagy pedig kevesebb lett? Azt kiáltották: Nőtt. – Nőttetek eddig testben is? – Igen, igen – kiáltották valamennyien. Akartok értelemben is nőni?”
Hogy a kisdedóvóból kikerülő gyermekeknek további képzést biztosítson, a grófnő létrehozott egy ipari és egy cselédiskolát is a Krisztinavárosban. Brunszvik Teréz az első vele készített interjúban a következőképpen számolt be az eltelt időszak eredményeiről a Hasznos Mulatságok 1829. szeptember 27-ei számában: „Az intézet nem is iskola, hanem menhely; a módszer, amelynek segítségével itt a gyermekek érzelmeit és értelmét fejlesztik, őket kellemes formában foglalkoztatják, mindenekelőtt pedig testüket és lelküket minden káros behatástól megóvják, szemléletesen mutatkozik meg és igazolódik be. S ez mindezideig olyannyira sikerült, oly örömteli volt minden emberbarát számára, hogy sokan a legbensőbb felindulásuk okozta könnyeiket nem is tudták elrejteni. Gyönyörűségtől elteltnek, felette boldognak érzik magukat annak az immár 500 kisgyermeknek a szülei is, akiket ezek az óvóintézetek (a Krisztinavárosban, a Várban stb.) befogadtak.”[19]
Azonban nemcsak a kisgyermekek nevelését tartotta fontosnak, hanem az anyákét is. Nem véletlen, hogy naplójában a krisztinavárosi óvodát „anya- és mintaintézetnek” (Pflanz- und Musterschule) nevezte: „A nevelés tudomány is és művészet is. Az anyáknak előbb oktatásban kell részesülniök és gyakorlatra kell szert tenniök e művészet és tudomány terén mielőtt saját gyermekeiket emberré nevelhetnék. Különben a tudatlan és durva anya mindig csak vadócot fog nevelni, aki a következetlenségek és ellentmondások következtében, az anya és mások példája, gonoszsága következtében még züllöttebb lesz, mint az elődök. Az ilyen jellemtelenül, logikátlanul támolyog végig az életen, egészen a sírig, a legjobb esetben és idővel jóindulatúnak nevezhetik majd őt, de mindenképpen szerencsétlen, mert martalékává válik minden múló benyomásnak… Ezek a keserű gyümölcsei annak, ha a gyerekeket könnyelműen, értelmetlenül hagyják felnőni.”[20]
4. kép. A krisztinavárosi kisdedóvó szobája. (Makett, Csordás Gábor munkája. A fotó lelőhelye: Óvodamúzeum, Martonvásár)
A siker útján…
Brunszvik Teréz vállalkozása idővel olyannyira eredményes lett, hogy hamarosan újabb óvodák követték Budán és Pesten. A szülők buzgó kívánságára – írja a Hasznos Mulatságok című lap[21] – 1829. március 9-én nyílt meg a második kisdedóvó a Budai Várban a mai Úri utca 38. szám alatt a korábbi tulajdonosáról, Padányi Bíró Márton veszprémi püspökről veszprémi háznak is nevezett épületben, a harmadik március 19-én a Lipótvárosban, a Három korona (ma: Hercegprímás) utcában, míg a negyedik június 13-án a vízivárosi Donáti utcában.
A három budai óvoda gyermeklétszámának alakulása 1828 és 1865 között (Hornyák Mária: Első óvodánk története (Buda–Krisztinaváros) 1828–1867. Martonvásár, Brunszvik Teréz Szellemi Alapítvány, 2003. 61. o.)
Sok híres ember is meglátogatta az óvodát, köztük Széchenyi István gróf. Látogatása azonban, amelyre 1829. június 16-án került sor, nem volt sikertörténet, mivel naplójában szűkszavúan csak annyit jegyzett meg róla, hogy: „Reggel meglátogattam Brunswick Teréz kisdedóvóját” Ce la n’a pas de fond, de base.” [22]
A grófnő életében több mint 80 óvoda jött létre, amelyek közül 11 születésénél ő maga bábáskodott. A budai és a pesti kisdedóvók mellett azon igyekezett, hogy országszerte további „kisgyermekiskolákat alapítson mindkét nembeli gyermekek” számára. Ennek eredményeként Besztercebányán nyílt először óvoda 1828. november 4-én, Pozsonyban két intézmény is született (1830. november 11-én és 1831 márciusában), majd Nagyszombatban, Sopronban, Kolozsváron, Szabadkán, Gyomán, Kassán és Szombathelyen sorra kezdték meg működésüket a „játszó-iskolák”. Brunszvik Teréz első kisdedóvójából egy évtized alatt jelentékeny, az egész országot behálózó intézményrendszer lett. Külföldi útjai során sorra látogatta a nevelő- és kisdedóvó intézeteket, hogy további tapasztalatokat szerezzen a hazai óvodák sikeres működtetéséhez.
Brunszvik Teréz levele Buda főplébánosához (1831. július 12.), amelyben arról vall, hogy „drága gyermeke” a kisdedóvó és szívügye annak java („Ihre Kleinkinderanstalt ist ein Herzenskind von mir; und dessen Wohl und Bestand eine Herzensangelegenheit.”) Kéri az ég oltalmát, hogy a dühöngő kolerajárvány elkerülje őket, s örül, hogy legalább a Várban nincs okuk félelemre, s a gyermekek továbbra is élvezhetik ezt a jótéteményt. A járvány elleni elővigyázatosságból Brunszvik Teréz utasította a tanárt az első terem felső ablakainak kinyitására, továbbá a második terem állandó nyitva tartására. Tájékoztatta továbbá a főplébánost a várható adományokról. A levélhez csatolt mellékletben egy feljegyzés található az adományozókról és a részben még bizonytalan adományokról. (BFL Buda szabad királyi főváros Történeti értékű iratai, IV.1019 Nr. 77.)
Kiszorulása az óvodai mozgalomból…
József nádor döntésének következtében 1832. június 1-jén kikerült a grófnő hatásköréből szeretett krisztinavárosi óvodája a pest-budaiakkal együtt,[23] és a Budai Jótékony Nőegylet és a pesti városi magisztrátus hatáskörébe utalta azokat. Brunszvik Teréz innentől egyre jobban kiszorult az általa elindított óvodai mozgalomból. S bár még tevékenyen részt vett az első országos hatáskörű óvodai egyesület – A’ kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület – létrehozásában, amelynek 1834. augusztus 2-án kelt alapítólevelét elsőként ő írta alá,[24] 1836 márciusában,[25] az egyesület első közgyűlésén már nem találkozhatunk nevével az igazgatói választmány névsorában.[26]
6. kép. Brunszvik Teréz grófnő (Barabás Miklós 1863. évi rajza után, A gyermekvédő kongresszus Budapesten. Vasárnapi Ujság 1899. 46. évfolyam, 38. szám, 630. o.)
Brunszvik Teréz (szül. Brunzvik Theresia Josepha Anna Joanna Aloysia) Pozsonyban született 1775. június 27-én,[27] és Vácdukán hunyt el 1861. szeptember 23-án. Apja Brunszvik Antal gróf, anyja Seeberg Anna bárónő volt. A nép nevelőjeként emlegetett grófnő 86 éves korában halt meg, gyermektelenül! Halálának tízedik évfordulójára Barabás Miklós szobrot készített számára.
* * *
Márai Sándor búcsúsorai a lebontott az Angyalkerttől:
„Ez a ház, melyet illik e pillanatban elparentálni, mert a csákány már bontja a kőkemény boltíveit, a budai Mikó-utca és az Attila- utca sarkán állott, s különösen szívemhez nőtt, talán történelmi múltja miatt, melyről az Attila-utcai kapu fölött, fekete márványtábla mesélt, talán, mert a négy sor gesztenyefán át, melyek ablakai előtt silbakoltak, lakásom ablakaiból beláttam a szobákba, ahol ifjúságom egyik regényes esztendejét töltöttem. Igen, laktam az „Angyalkertben”, bár már nem voltam angyal. Elsőéves jogász voltam, háború volt, kenyérjegy volt, lakáshiány, s minden, amitől meg lehetett utálni az életet. A ház, ahol Beethoven szerelme, a széplelkű grófnő a budai gyermekeket tanítgatta illemre, nem sokat változott az utóbbi száz esztendőben; idők során az atyafiságos Blaskovich-család birtokába került, s így jutottam valahogy a boltíves szobákba, koszt-kvártélyba bizonyos Róza néni lakásába. Angyali lakás volt: igazi angyalkert…”[28]
7. kép. A Mikó utca kereszteződésében lévő emléktábla (Krisztinaváros, Attila út 81.)
[1] Naplórészlet. München, 1834. január 1. Brunszvik Teréz naplói és feljegyzései. In: Vág Ottó (fordító és közreadó): Brunszvik Teréz szerepe az első magyarországi óvodák létrehozásában (dokumentumok).Közölve: Magyar Pedagógia 1961. XLI. évf. (új folyam) I. kötet. 438. o. (Továbbiakban: Vág 1961.) Brunszvik Teréz naplóhagyatékát a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye őrzi, jelzete: FSZEK BGy B 0910/55/1–9. doboz. Eredeti nyelve: német. (Br. T. J. 15./1.)
[2] Tanítói intézetek. 4. Kisdedóvó intézetek. In: Fényes Elek: Magyarország statistikája. I. kötet. Pest, Trattner–Károlyi, 1842. 57. o.
[3] Samuel Wilderspin: Infant Education; or Remarks on the Importance of Educating the Infant Poor, from the Age of Eighteen Months to Seven Years. 3. kiad. London, Simpkin, 1825. 288. o.
[4] Országos Kisded-Óvó Egyesület (Budapest, VII. Szegényház-tér 7. sz. a.). In: Gyermekvédő Intézetek Magyarországon. A Budapesten 1899-ben tartott gyermekvédő kongresszus alkalmából szerkeszti és kiadja a kongresszust előkészítő bizottság. Budapest, Pesti Könyvnyomda Rt., 1899. 83. o.
[5] Miklós Gergely muzeológus, a martonvásári Óvodamúzeum szakmai vezetője szíves közlése
[6] A ház egyik bérlője, Heinrich Thugut Bonifaz bécsi festő lakásában és műtermében kapott helyet a kisdedóvó.
[7] Brunszvik Teréz szerint 1836-ban már nem működött az óvoda az épületben. Hornyák Mária: Első óvodánk története (Buda–Krisztinaváros) 1828–1867. Martonvásár, Brunszvik Teréz Szellemi Alapítvány, 2003. 42. o.
[8] Uo. 25. o.
[9] Uo. 61. o.
[10] Brunszvik Teréz közleményei. Vereinigte Ofner–Pester Zeitung 1829. szeptember 3., 71. szám, 1211. o.
[11] A levélfogalmazvány, amely Brunszvik Teréz FSZEK-ben őrzött kézirati hagyatékában található, feltehetően 1828 márciusában íródott (jelzete: FSZEK BGy IX. B 11/b.). In: Vág 1961. 417. o.
[12] Brunszvik Teréz naplórészlete 1833-ból. In: Vág 1961. 437. o.
[13] Brunszvik Teréz 1808-ban személyesen is találkozott Yverdonban Pestalozzival, ahol a jeles pedagógus 7–16 éves fiúknak, később pedig lányoknak is intézetet alapított. A találkozásról naplójában is beszámolt. Pestalozzinak és feleségének Brunszvik Terézhez írt levelei később közlésre kerültek. (Váradi Szabó J.: Pestalozzi levelei Br. T. és D. grófnékhoz. Levéltöredék Pestalozzi nejétől. In: Nevelési Emléklapok, 1. Pest, 1846. 38–45. o.; 2. Pestalozzi eredeti levéltöredékei. In: Nevelési Emléklapok, 3–4. Pest, 1847. 174–181. o.)
[14] Zibolen Endre: Óvodai hétköznapok a régi Pest-Budán. Országos Pedagógiai Könyvtár Évkönyve 1963–1964. Budapest, 1965. 212. o.
[15] Uo. 29. o.
[16] Uo. 31 o.
[17] Uo. 33. o.
[18] Uo. 35–37. o.
[19] Vereinigte Ofner Pester Zeitung 1829. szeptember 3. 71. szám, 1177–1178. In. Vág 1961. 444. o.
[20] Brunszvik Teréz naplórészlete, 1838. július. In Vág 1961. 439. o.
[21] Magyar hazánkban a kisdedek gondviselésére felállított Intézeteknek eredete, gyarapodása, mostani állapotja, haszna, és tulajdonságai. Hasznos Mulatságok 1830. 1. félév, 12. szám, 94–95. o.
[22] „Ennek nincsen fundamentuma, bázisa.” Széchenyi István: Napló. Budapest, Osiris, 2002. 520. o.
[23] József nádor ekkor oszlatta fel az óvodák terjesztését szolgáló Nemzeti Egyesületet is.
[24] Az alapító levél így szól: „Mi alábbirottak társaságba lépünk olly végre, hogy a kisdedi gyámnevelő (kisdedóvoda) intézeteket Hazánkban terjesszük. A föltételek, melyek alatt összeállunk, társaságunk szabályaiban foglaltatnak. Kötelezzük magunkat azoknak szoros megtartására, s reméljük a Mindenhatótól, kinél az erő és hatalom, hogy azon munkát, melyet bátorsággal kezdettünk, állhatatossággal ki is vívjuk. Költ Pesten, 1834-ik esztendei augusztus 2-ik napján. Korompai gróf Brunszvik Mária Terézia szerzetes dáma s.k., Rhédei Anna, Rhédei Józsefné s.k., Szfrókai Katalin szül. Kéler s.k., Sztrókai Ludovika s.k., Tolnai gróf Festetics Leó s.k., Schober Ferenc s.k., Szentkirályi Móric s.k., Kacskovics Lajos s.k., Báró Orczy László s.k., Pregárd János s.k., Fehér Benjámin s.k., Benyovszky Anna szül. Bacsák s.k.. Benyovszky Péter s.k., Báró Kray Borbála s k., Gróf Festeticsné s.k., Báró Kray Amália s.k.” (Eredeti jegyzőkönyv.). Közölve: Draskovits Pál: A magyar kisdednevelés és kisdedóvóképzés története és jelen állapota. Szombathely, Gabriel Á. utóda özv. Pauly Károlyné Könyvnyomdája, 1940. 135. o.
[25] Az Egyesület alakuló ülésére 1836. március 5-én került sor Festetics Leó elnökletével.
[26] Az Egyesület pártoló és vezetőségi tagjai között találjuk Bezerédj Istvánt, Eötvös Józsefet, Horváth Mihályt, Wesselényi Miklóst, Trefort Ágostont, Teleki Lászlót, Szentkirályi Móricot, Schedel (Toldy) Ferencet, Perczel Mórt és Kossuth Lajost. Az Egyesület megalapításában és vezetésében a grófnő mellett Teleki Blanka vett részt.
[27] Brunszvik Teréz 1775. évi 527. folyószám alatti keresztelési anyakönyvi bejegyzése (Bratislava, Rimskokatolícky Farksý úrad sv. Martina. Matrika narodeých, 1769–1775).
[28] Miklós Gergely muzeológus közlése:„Márai nem tudhatta, hogy az épület melyik részében működött az óvoda, ezt csak az újabb kutatások derítették ki. Ő az egész Brunszvik-házat Angyalkertnek hívta. Nem teljesen jogtalanul, ugyanis az emléktáblát is az Attila úti homlokzatra rakták, mert már annak állításakor sem voltak meg az óvodának otthont adó helyiségek, azokat az 1890-es években lebontották.”Márai Sándor: Angyalkert. Pesti Hírlap 1937. április 16. LIX. évfolyam, 85. szám, 5. o.
A cikk eredeti megjelenése: https://bparchiv.hu/statikus/csiffary-gabriella-1828-junius-1-jen-nyilt-meg-az-elso-magyar-kisdedovo