2021/28. (55. szám) Györgyi Csaba: Aki még a prózát is rímbe szedte: dr. Déri József jogász hivatali csasztuskái

Dr. Déri József ügyvéd, jogász Budapest Főváros Levéltárába került hagyatékának nagy részét csasztuska-, rigmus-, gúnyvers- és karcolat-gyűjtemény alkotja, melyet Déri munkahelyi kultúrfelelősként a Rákosi-korszakban vetett papírra. A cikk válogatást nyújt írásaiból, mely a kor egyoldalú ideológiai felfogásának hű tükre. A néha kínrímes, máskor inkább rímtelen versfaragások témái a munkahelyi viselkedés mellett – többek között – a választás, a békekölcsön és a kapitalizmussal folytatott harc.

DOI: 10.56045/BLM.2021.28

A pdf feltöltése folyamatban.

Déri József ügyvéd, jogász, jogtanácsos 1921-ben született Érsekújváron, és 1978-ban hunyt el Budapesten. Apja, Déri (1940-ig Doszkocs) Béla érsekújvári férfiszabómester volt. Déri József középiskolai tanulmányait Érsekújváron végezte, majd 1938-tól a Budapesti Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult, ahol 1943-ban szerzett jogi diplomát. A háború utáni években Nagymaroson, majd Budapesten élt. 1945-ben bírósági aljegyzőként, 1948-ban bírósági jegyzőként tevékenykedett, majd az 1940-es évek végén az Építőanyagipari Minisztériumba került jogtanácsosként. Az iratok tanúsága szerint később, az 1970-es évek elején, már az ügyvédi pályán tartózkodott.

A BFL őrizetébe az egyik leszármazott ajándékaként került iratanyag kisebb részben Déri József egyetemi évei alatt írott jegyzeteit, naplóját, valamint levelezését tartalmazza.[1] A hagyaték nagyobbik részét az a csasztuska-, rigmus-, gúnyvers- és karcolat-gyűjtemény alkotja, amelyet dr. Déri József munkahelyi kultúrfelelősként a Rákosi-korszakban vetett papírra. Az iratrész legnagyobb része gépelt, javítások, áthúzások csak egy-két lapon szerepelnek. A teljes anyagban számos, átszövegezetten ismételt rész található, tehát az író néhány jól sikerül szakaszt többször is felhasznált, pontosabban szükség esetén „leporolt” és újrahasznosított.

Dr. Déri József hivatali csasztuska-gyűjteményének egészét áthatja az a kétségtelenül egyoldalú ideológiai felfogást tükröző, s néha már-már kínrímes, sőt megannyiszor inkább rímtelenül versfaragó, s prózát líraizáló, mégis bájosan suta lelkület, amely például a Megfúvom fűzfalantomat (Szórakoztatóan rossz versek antológiája) című kötetet is életre hívta 1990-ben.

A szerző bizonyos szempontból, az esetek egy részében idegen tollakkal ékeskedett: egy-egy népszerű dallamot használt fel (pl. Taps-polka; Gábor Áron rézágyúja; Már minálunk, babám; Zöldre van a…; stb.), máskor egyszerűen átírt egy híres költeményt (Petőfi Sándor: Pató Pál úr; Arany János: A walesi bárdok; Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének; stb.).

Azonban akad a gyűjteményben három, teljesen önálló és eredeti alkotás is: A tolvaj című, népies(kedő) hangvételű, klisés, mégis gördülékeny stílusú színpadi jelenet (21–24. p.), a Vannak ilyenek! címet viselő, többszereplős, a tervkölcsön-húzás előnyeit bemutató, egyfelvonásos színpadi jelenet (46–47. p.), illetve a Jótett helyébe jót várj című kétszereplős, már-már humorosnak is tekinthető kabarédarab (179–180. p.). Ez utóbbi írásmű különlegessége az, hogy ideológiailag teljesen semleges jellegű, s mint ilyen, egyedülálló az egész gyűjteményben.

1. kép.Vannak ilyenek! A tervkölcsön-húzás előnyeit bemutató, egyfelvonásos színpadi jelenet (BFL XIV.328 46–47. p.)

2. kép. Jótett helyébe jót várj című kétszereplős kabarédarab (BFL XIV.328 179–180. p.)

A szerző verses formában így határozza meg a küldetését:

„Nevelő kritika a fejlődés útja,

ezt tartja szem előtt a verses csasztuska,

de vonatkozik ez minden dolgozónkra,

még ha személy szerint nincs is szó ma róla.

Tanuljunk mindnyájan az egyes hibákból,

s hagyjuk el azokat további munkánkból.” (74. p.)

3. kép. Dr. Déri József Minisztériumi Képeskönyve, mint a hivatali csasztuskák gyöngyszeme (BFL XIV.328 74. p.)

Másutt, ugyanerről ez olvasható:

„A kartársak bennünket most nem hiába vártak,

van mondanivalója a csasztuska-brigádnak.

Összeszedtünk néhány apró jelenséget,

s reméljük, hogy nem untat majd senkit ez az ének.

Hogyha egyik-másik kartárs ráismerne magára,

igyekezzék, hogy ezután jobb legyen a munkája.

A csasztuska-brigád erőihez mérten

részt szeretne venni e szép ünneplésben.

Ismeri mindenki a mi brigádunkat,

gyakran hallgathatták szerény műsorunkat.

Bevalljuk, hogy mindig az törekvésünk,

hogy sok jelenséget rigmusokba véssünk:

Rámutassunk itt-ott az egyes hibákra,

lelkesítsünk mindig a komoly munkára,

kihozzuk munkánknak jó eredményeit,

s támogassuk Pártunk célkitűzéseit” (10. p.)

…és a végén nem maradhat el a „korszerű” nyomatékosító csattanó:

„…különösen most, hogy Rákosi elvtárs is

beszédjében szólt a munkafegyelemről” (10.p.)

A 202. oldal terjedelmű csasztuska-gyűjtemény 57 tétele között túlnyomó többségben magához a munkahelyhez kapcsolódó, apró-cseprő hétköznapi fogyatékosságokat tollhegyre tűző, csipkelődő szösszenetek találhatóak, amelyek általában a havonta megrendezésre kerülő munkahelyi klubdélutánok hangulatát voltak hivatottak emelni (38. p.):

„Arra hívjuk fel a kartársak figyelmét,

hogy cseréljék fel a traccspartik színhelyét!

Ott vannak például a klubdélutánok,

ahol várják őket a szórakozások:

kártya, sakk, dominó áll rendelkezésre,

s táncolni is lehet gramofon zenére.

Akik megfáradtak, elüldögélhetnek,

a vidám zene mellett estig cseveghetnek,

így a kartársak is jobban fognak járni,

s jobb munkafegyelmet tudunk produkálni.” (106. p.)

A munkahelyi hétköznapok eseményei és helyzetei számtalan lehetőséget szolgáltattak a finom iróniára, illetve a kedves csipkelődésre. Az ilyen, ismétlődő témák egyike például a reggeli késés:

„Már minálunk babám, már minálunk babám

az jött a szokásba:

Hogy a fegyelemben nagyon kell ügyelni

minden lazaságra.

Aki reggel késnek,

vagy épp hogy beérnek,

komolyan hibáznak,

mert nem segítnek másnak,

csak az ellenségnek.” (112. p.)

4. kép. „Aki reggel késnek … nem segítnek másnak, csak az ellenségnek!” (BFL XIV.328 112. p.)

A csasztuska-témák közé sorolható az üzemi konyha megkérdőjelezhető minősége is:

„Azt is dicséretes jó ötletnek tartjuk,

hogy a tésztát mindig jéghidegen kapjuk.

E trükknek mindenki csak hasznát látja,

mert hideg tésztától nem lesz gyomorrákja.” (192. p.)

Gyakori jelenség volt munkaidőben a traccsparti a büfében (l. előbb):

„A büffénknek (sic!) a varázsa azért is hatalmas,

Mert állandó traccspartikra eléggé alkalmas.

Jó néhányan vannak, akik ennek is örülnek,

Ezért csevegés céljából „klub”-ba tömörülnek.

Mikor aztán egy olyan klub nagy hangosan bevonul,

Minden szerény magános csak egész háttérbe szorul.” (113. p.)

Általános problémaként jelentkezett a belső telefonhálózat rossz állapota:

„…egy türelmes kartárs telefonál éppen…

A kagylót jóformán le sem tudja tenni,

a huncut készülék már is kezd csengetni.

Városi vonalról kérnek egy kartársat,

aki öt szobával távolabb tanyázgat.

Türelmes kartársunk elkezd háborogni:

Miért nem lehet néha jó helyre kapcsolni?” (191. p.)

Előfordult az is, hogy épületen belül kellett költözködnie egy-egy osztálynak a Minisztériumban:

„…földrengés történt itt az épületben:

Bútorok és könyvek szanaszét hevernek,

gondterhes emberek folyton jönnek-mennek,

egyik elvesztette a télikabátját,

másik nem találja sehol a szobáját…

Itt egy asztalt látni, ott egy csomó széket,

gyalog közlekedni most direkt művészet.

Olykor jön egy ügyfél, s meglepetten látja,

hogy az előadót sehol sem találja.

De az előadó sincs azzal tisztában,

hogy tulajdonképpen hol van a szobája?” (3. p.)

A faliújságon elhelyezett hirdetések, cikkek ritkán frissültek:

„Azt mondják, hogy egyik kartárs az elmúlt napokban

a faliújság előtt állt… és azt olvasgatta,

állítólag annak örült,

hogy a régi cikkek közül egyet kicseréltek.” (71. p.)

… és néha svábbogarak is a tiszteletüket tették a közigazgatásban:

„Szobáinkban éjszaka is mozgalmas az élet,

kulákhasú svábbogarak jönnek, s mendegélnek,

de nappal is előjönnek,

ezért fontos, hogy kellőleg

likvidáljuk őket.” (71. p.)

A minisztérium saját, munkahelyi zenekart és énekkart tartott fent:

„Következő képünk egy hangos felvétel

kedvenc zenekarunk főszereplésével.

Bölcs tapasztalatból az a mondás járja,

hogy két szilaj dudás nem fér egy csárdába.

Szerintünk e mondás egy cseppet sem téves,

s karmesterekre is pontosan érvényes.

Köztük örökösen az a vita tárgya,

hogy kié legyen a karmesteri pálca?

E vitának súlyos hátrányai vannak,

mert a zenészek is két pártra szakadnak.

Egy részük a régi karmestert követi,

s vidéki turnékon muzsikálgat neki.

A másik hű marad az új karmesterhez,

ki a létszám miatt nagy hűhókat rendez.

Mikor az ügy kezdett a körömre égni,

a szakszervezetnek kellett közbelépni.

Lett is eredménye a beleszólásnak,

s ma már a két dudás összhangban dudálgat.” (3. p.)

Dr. Déri József hivatali csasztuskáinak másik nagy témaköre a társadalmi (politikai vezetők születésnapjai, választások), illetve egyéb jellegű ünnepek (pl. az ünnepi könyvhét), illetve a hozzájuk kacsolódó munkahelyi vállalások, munkaversenyek, illetve békekölcsön-jegyzések:

„Lelkesen készülünk tovább a munkára,

Sztálin elvtársunknak születésnapjára.

Ezt a nagy ünnepet úgy ünnepelhetjük,

hogy termelésünket még jobban emeljük,

hogy munkánkat egyre jobban megszervezzük,

s felajánlásunkat híven teljesítjük.” (12. p.)

Egy kaposvári építőipari brigád így adta ékes tanújelét Sztálinhoz fűződő viszonyának:

„A bölcsödét úgy vállalták,

Decemberben már átadják,

Sztálin elvtárs születése napjára,

Dolgozó anyák boldogságára,

Sztálin elvtárs születése napjára,

Dolgozó anyák boldogságára.” (48. p.)

Maga a Minisztérium is hasonlóan készült Sztálin legjobb magyarországi tanítványának születésnapjára:

„Rákosi elvtársnak megígértük:

születése ünnepére

a munkánkat fokozottan teljesítjük.

Van már sok felajánlás,

számos versenykihívás

ez ünnepre.” (94. p.)

A tanácsválasztás, és általában a választások is egyfajta ünnepként jelenik meg a csasztuskákban:

„A választás egy nagy béketüntetés,

éppen úgy, mint a békekölcsön jegyzés,

Békekölcsönt jegyeztünk, mert szeretjük a hazánkat,

így is védjük békénket és munkánkat” (68. p.)

Csasztuska a könyvhétre:

„A könyv ma a dolgozóké, tudjuk ezt mindnyájan,

Részesülhet mindenki az igaz kultúrában,

Szeressük a könyvet, vásároljunk minél többet,

hiszen tudjuk, hogy a jó könyv fegyver a kezünkben.

Mily sok volt azelőtt a szemét, a ponyva.

Az az irodalom nem is volt jó másra,

Mint a tőkés osztály kiszolgálására.

Ma már más a helyzet, más könyveket látunk,

Ostoba könyveket ma már nem találunk.

Az irodalom ma a népet szolgálja,

Oktat, nevel, tanít minden formájában.

A szovjet regények hősökké nevelnek,

S a magyar írók is erre törekednek.

A most nyíló könyvhét azt a célt szolgálja,

hogy a könyv-vásárlást jobban propagálja.

Nem elég azonban a könyvet megvenni,

azután otthon a könyvszekrénybe tenni,

Mert a könyv csak akkor lesz érték számunkra,

Hogyha minden elvtárs végig elolvassa.” (110–111. p.)

5. kép.Szeressük a könyvet … hiszen tudjuk, hogy a jó könyv fegyver a kezünkben.” (BFL XIV.328 110. p.)

A dr. Déri József által írt csasztuskák egy kisebb része a rendszer belső ellenségeit: a lógósokat, a bürokratákat, illetve magát a bürokráciát, valamint kulákokat állította pellengérre:

A lógós:

„Leül munka asztalához,

A fiókját kinyitja,

Kirakja mind az aktákat,

Majd az orrát kifújja.

Mikor ezzel végzett rendben,

Kinyújtja dolgos kezét,

Telefonon hívja fel a máshol dolgozó nejét.

Öntudatlan mind az ilyen dolgozó,

Harcolni kell, pusztuljon ki a lógó.

Miután megtudta azt,

Hogy a párjával mi történt,

Jónak látja végigjárni

A szobákat mind tüstént.

Visszatérve asztalához

A fiókot benyomja,

Olvasni kezd az aktákban, míg az álom elnyomja.

Öntudatlan mind az ilyen dolgozó,

Harcolni kell, pusztuljon ki a lógó.” (153. p.)

„Fiókomban sok az akta,

szaporodik, por takarja,

Munkámmal nem haladok,

mert bürokrata vagyok.

Aktázgatás így az élet,

ügyeket el nem intézek.

Aktákat tologatok,

mert bürokrata vagyok.

Hogyha ilyen munkát végzek,

segítek az ellenségnek,

Javítsuk hát a munkát,

ne legyünk bürokratát!” (78. p.)

A bürokrata személyét, pontosabban magát a bürokratizált ügyirat-kezelési folyamatot volt hivatott bemutatni a szegény kis akta megrendítő sorsa címet viselő, kis írás, amelyet a bevezetőjébe található ajánlás alapján kéretik az „El kéne indulni, meg kék házasodni” dallamára énekelve előadni:

„Okulás céljából el is mondjuk mindjárt

a szegény kis akta megrendítő sorság.

Ajajaj, ajajaj, megrendítő sorsát.

Mikor beérkezett a felterjesztése,

szükség volt többféle véleményezésre,

Ajajaj, ajajaj, többféle véleményezésre.

Tanuljunk a szegény kis akta sorsából,

mert egy ilyen akta bennünket is vádol,

Ajajaj, ajajaj, bennünket is vádol. ” (1–2. p.)

A gúnyversek harmadik, belső ellenség-figurája a kulák. E versek hangvételét, a szokásos csipkelődő gúnyon túl, az akkori politikai paradigma klímájának agresszív, támadó hangneme is jellemzi, hiszen maga a kommunista rendszer is ezen a nyelven beszélt ezekhez a megbélyegzett, bűnbakká formált, s végső soron megnyomorított rétegekhez:

„Kulák Marci szabotálta a munkát,

lovaival etette meg a búzát,

de a dolog egy-kettőre kiderült,

s Kulák Marci gyorsan hűvösre került.

Úgy kell néki, jól megjárta, ha-ha-ha!

A faluban minden ember megörült,

hogy a kulák méltó helyére került.

Összedugták fejüket a parasztok,

s mindenfelől ez a nóta hallatszott:

Úgy kell néki, jól megjárta, ha-ha-ha!

A kulákot mindenki már ismerte,

tudták, hogy a krumpliját elrejtette.

Cukrot és zsírt mázsaszámra halmozott,

és ezzel a béke ellen dolgozott.

Úgy kell néki, jól megjárta, ha-ha-ha!

Békekölcsön jegyzés ellen agitált,

a tanácsválasztással is szemben áll,

de a falu rájött már, hogy ellenség,

aki arra való, hogy feljelentsék.

Úgy kell néki, jól megjárta, ha-ha-ha!” (68. p.)

6. kép. „Kulák-csasztuska” (BFL XIV.328 60. p.)

Az utolsó, nagy témakör a külpolitikáé, vagyis a baráti, szocialista blokk örök és kibékíthetetlen ellenségeié: Truman, Churchill, Tito, Schumann, Marshall és Eisenhower is rendesen megkapja a magáét a bátor kis hivatalnok büszke, munkás-paraszt-értelmiségi öntudattól hevített pennájától. Dr. Déri József, Földrajzi csasztuska néven, egy teljes oldalnyi, hat versszakos, a „Bob-herceg” dallamára megírt művet szenteli a külpolitikai kérdéseknek:

„Párisban is van sok számos utca,

Millió munkás nyomorog,

Schumann eladta egész országát,

Megvették a kalandorok.

A gyárakat sorra becsukták,

Ezt főzték ki a dollárkukták,

Ez a Marshall paradicsom,

Ez a Marshall paradicsom.” (45. p.)

7. kép. „Földrajzi csasztuska a Bob-herceg dallamára, avagy dollár-kukták és a Marschall paradicsom!” (BFL XIV.328 45. p.)

Trumanról:

„Kedveli már Kórea dúlását,

szabad földjük gonosz pusztítását.

Ellenünk is háborút szeretne,

mert békéhez nincsen semmi kedve

Titónak is ez jár az eszébe,

elől, hátul még több most az érve.” (8. p.)

Szokásosnak tekinthető a békekölcsönnek, illetve a választásnak, mint győzedelmes, ideológiai fegyvereknek a szembeállítása a kizsákmányoló, háborúra uszító kapitalizmussal, és annak képviselőivel:

„Ez a választás is egy béketüntetés,

mint a legutóbbi békekölcsönjegyzés.

Eisenhoweréknek nem lesz az ínyére,

hogy mi egységesen szavazunk a békére.

A választásokkal csapást mérünk rájuk,

Jobb ez a fegyver, mint az atombombájuk.” (76. p.)


[1] BFL XIV.328


A cikk eredeti megjelenése: https://bparchiv.hu/statikus/gyorgyi-csaba-aki-meg-prozat-rimbe-szedte-dr-deri-jozsef-jogasz-hivatali-csasztuskai