2024 tavaszán egy Kossuth téri lakásban elfalazott iratokra bukkantak. A lakás ugyanabban a házban található, amelyben egy másik lakás falaiból 2015-ben nagy mennyiségű lakásadatszolgáltatási ív került elő. A legutóbb napvilágra került iratlelet a Budapest és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosa mindeddig megsemmisültnek hitt iratanyagát tartalmazza. Ez a hivatal irányította 1944. július és december között a főváros területén a lakásgazdálkodást, a budapesti zsidóság csillagos házakba költöztetése következtében megüresedett lakások igénybevételét és kiutalását, és a bombatámadások következtében kialakult lakáshelyzetet.
DOI: 10.56045/BLM.2025.13
Csaknem tíz évvel a befalazott iratok 2015-ben történt napvilágra kerülését követően, 2024 tavaszán, amikor a gettósítás 80. évfordulójáról készültünk megemlékezni, újabb szenzációként jött a hír, hogy ugyanazon Kossuth téri ház másik lakásában szintén iratokra bukkantak a – végül álcázásnak bizonyult – falak kibontásakor.
1-2. kép. Az iratokat rejtő elbontott fal helye.
(A szerző felvétele, 2024)
A hír megérkezésekor még azt hittük, hogy a korábban megtalált 7000 oldalnyi lakás adatszolgáltatási ív mindmáig hiányzó kerületekre vonatkozó további része került elő. Mint később, a zsákokba gyűjtött, malterral szennyezett iratanyag szétválogatásakor kiderült, nem további adatszolgáltatási ívek voltak a lakásban elfalazva, hanem Budapest Székesfőváros és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosa hivatalának 1944. évi iktatott iratai, amelyekről mindaddig azt hittük, hogy Budapest ostroma során teljesen megsemmisültek.[1]
Az újabb szenzációs lelet tehát annak a hivatalnak az iratanyagát tartalmazza, amely a korábban talált adatszolgáltatási íveket a lakáskiutalások felülvizsgálata céljára használta.
3. kép. Falból előkerült akták és irodai tartozékok.
(Fotó: Tálas Róbert, 2024)
A 2024-ben előkerült felbecsülhetetlen eszmei és történeti értékű iratokat – akárcsak az adatszolgáltatási íveket – a lehető legteljesebben kívántuk feldolgozni és közkinccsé tenni. A tisztítást és fertőtlenítést követően 2025-ben elvégeztük az iratok darabszintű rendezését, ezzel párhuzamosan a digitalizálásra való előkészítését, majd valamennyi iratot digitalizáltuk. Ezt követően készült el az irategyüttes lehető legmélyebb feltárásának eredményeként az 1844 rekordból álló adatbázis, amely az iratok teljes körű online publikációját teszi lehetővé.[2]
Az adatbázis ezen a linken érhető el.
A kormánybiztosság felállítása
Budapesten a II. világháború idején kötött lakásgazdálkodást vezettek be.[3] 1941-ben először csak a lakás céljára szolgáló, de nem használt lakások nyilvántartásba-, illetve igénybevételét rendelték el (5777/1941. M. E. sz. rendelet, 42. §), mely hatáskör a polgármestert illette.[4] A 6740/1941. M. E. sz. kormányrendelet pedig bejelentési kötelezettséget rendelt el a megürült lakásokra, és lehetővé tette ezek igénybevételét, továbbá kiutalását a katonai szolgálatot teljesítők és a közszolgálati alkalmazottak részére. A 100/1943. M. E. rendelet a polgármester hatáskörébe utalta a lakások igénybevételét és bérlőjük kijelölését.[5] Ezen lakásügyek intézésére Budapest főváros közgyűlése utólagos jóváhagyásával a polgármester létrehozta a XVII. (lakásügyi) ügyosztályt.[6]
4. kép. Szendy Károly polgármester levele a belügyminiszterhez, 1943. január 27.
(BFL IV.1402.b 73b/1943)
Az ügyosztály a Központi Városháza Károly körút és a Kammermayer Károly utca sarkán álló épületében kapott helyet, és ott működött 1944. július közepéig. Ezt az épületet az ostrom idején telitalálat érte, és az itt felhalmozódott iratanyag teljesen megsemmisült.
5. kép. A Központi Városháza lebombázott Károly körúti szárnya 1945-ben.
(Fortepan / Fortepan, képszám: 60152)
6. kép. A Központi Városháza lebombázott Károly körúti szárnya 1945 nyarán.
(FSZEK Budapest Képarchívum, képszám: 01427765)
A hatóságilag felügyelt budapesti lakásgazdálkodás a háborús viszonyok között, 1944 tavaszán és nyarán olyan kihívásokkal szembesült, amelyek tovább súlyosbították a lakáshelyzetet, és amelyekkel a székesfőváros egymaga már nem tudott megküzdeni: egyfelől a német megszállást követő 1944. április eleji súlyos bombatámadások, amelyek jelentős károkat okoztak a lakóépületekben, tovább növelve a lakásínséget, másfelől a budapesti zsidóság kijelölt helyre (csillagos házakba) történő összeköltözésének elrendelését követően előállt kaotikus állapot.[7]
A csillagos házakba való beköltözés nyomán üresen maradt lakások kiutalását és a csillagos házakban élt nem zsidó lakók elhelyezését, ami egyszerre több tízezer ember mozgását jelentette, a főváros lakásügyi ügyosztálya egymaga a rendelkezésre álló rövid idő alatt képtelen lett volna levezényelni. A kérelmek elbírálása, a kiutalások foganatosítása, valamint a ki- és beköltözések nyilvántartása lehetetlenné vált, nem beszélve a hivatal megkerülésével történt lakáskiutalásokról, lakáscserékről és -foglalásokról. Ráadásul a kialakult helyzetet a sajtó – alaposan felhangosítva – naponta ostorozta.
7. kép. Az V. kerület kijelölt csillagos házai. Hirdetmény, 1944. június 16.
(BFL IV.1409.c 423-KCS/1940. 294.)
Ebben a zűrzavarban a polgármester a közgyűlés felhatalmazásával arra jutott, hogy a teljes budapesti lakáskérdést egyetlen kézben összpontosító, kormányzati szintű felhatalmazással bíró hivatal felállítására van szükség.[8]
A kormány az 1944. július 5-én kelt 2510/1944. M. E. sz. rendelettel létrehozta a belügyminiszter felügyelete alatt álló Budapest Székesfőváros Lakásügyi Kormánybiztosa hivatalát, amelynek hatáskörébe utalta a budapesti és a Budapest környéki települések lakásainak igénybevételét és kiutalását. A hivatal élére vitéz Haynal Alajos vezérőrnagyot nevezték ki az 1944. július 8-án megjelent hivatalos közlönyben. Hatásköre Budapesten kívül Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest városokra, valamint Albertfalva, Békásmegyer, Csepel, Mátyásföld, Pesthidegkút, Pestújhely, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosszentmihály és Sashalom községekre terjed ki.[9]
Ettől kezdve a kormánybiztossághoz kellett minden lakásigénylési kérelmet benyújtani, akinek jogában állt egyes lakásokat igénybe venni, és azokat bombatámadás nyomán hajléktalanná vált személyek részére fenntartani. Székesfővárosi hatáskörben maradt továbbra is a 6740/1941. M. E. sz. rendelet értelmében a lakáscsere-kérelmek elbírálása, a bérbeadó és a kijelölt bérlő között a bér összegének és a bérleti viszony egyéb feltételeinek a megállapítása, valamint a kormánybiztosság felállítása előtt meghozott véghatározatok ellen beadott jogorvoslatok intézése.[10] A kormánybiztos hivatalának felállítását követően a XVII. polgármesteri ügyosztály megszűnt.[11]
Az új hivatal az V. kerület Kossuth Lajos tér 13–15. sz. házban rendezkedett be, az ott található lakások közül többet is elfoglalva. Az egyes ügyintézői irodákat kerületek szerint szervezték meg, minden kerületnek saját előadója volt. Az épületben kapott helyet egy nyomozó osztály, valamint egy panasziroda is. A kormánybiztosi hivatal apparátusának méretei arra utalnak, hogy akár további, az épület különböző szintjein elhelyezkedő lakásokban is rejtőzhetnek még elfalazott iratok.
9. kép. Falból előkerült hivatali tájékoztató tábla.
(A szerző felvétele, 2025)
A 2015-ben és 2024-ben a falak mögül előkerült iratokon felül még az épületben kezelt további iratokra vonatkozóan a lakáskiutalási rendszer működéséből következtethetünk. A 2024-ben megtalált iktatott iratanyag ügyviteli feljegyzései alapján az épületben működött a Nyilvántartó iroda is, ami arra utal, hogy a korábbi lakáshivatalban, illetve lakásügyi ügyosztálynál vezetett nyilvántartások is átkerülhettek a kormánybiztosi hivatalba, azaz a Kossuth tér 13–15. szám alatti bérház valamelyik lakásába. A hivatal működése során keletkezett lakásigénylési ügyek elintézéséhez az érintett lakásra vonatkozó előzmények becsatolása révén a XVII. polgármesteri ügyosztály irattárából is kerültek át iratok ebbe az épületbe.
A hivatal fél éves működése során, azaz 1944. július 10. és 1944. december közepe között eltelt idő alatt több tízezres nagyságrendben intézett lakásigénylési ügyeket és keletkeztetett ügyiratokat. Az eddig előkerült legalacsonyabb iktatószámú irat a 10. sorszámot kapta, és 1944. július 15-én kelt, míg a legmagasabb iktatószámú irat a 43875-ös, amelyet 1944. december 15-én iktattak. Az összesen 616 lakásra vonatkozóan, teljesen vagy töredékesen fennmaradt iktatott ügyirat a hivatal által intézett ügyeknek csupán az 1,4%-át teszi ki.
A fennmaradt iratanyag a főváros valamennyi kerületét érinti. A VII. és az V. (ekkor még a mai XIII. kerület újlipótvárosi részét is ideértve) kerület ingatlanait és lakosságát érintette a legnagyobb mértékben a bérlői/bérleményi forgalom. Az adatbázisban feldolgozott egyik IV. kerületi ügy, illetve lakcím nem érintett a lakáskiutalásban, hanem a hivatal egyik tisztviselőjének más jellegű kérelmében szereplő lakcím képezi a rekord alapját. Ezért ebben a táblázatban azt nem szerepeltetem. Fontos kiemelni, hogy az iratokból feltárt 1227 személy között vannak az egyes házak felügyelői, házmesterei és házgondnokai, összesen 103 fő, akik a lakásigénylésekben, illetve -kiutalásokban hivatalosan közvetítői szerepet játszottak.[12]
| Kerület | Érintett lakások száma | Érintett személyek száma |
| I. | 3 | 7 |
| II. | 10 | 17 |
| III. | 2 | 1 |
| IV. | 3 | 12 |
| V. | 145 | 263 |
| VI. | 14 | 18 |
| VII. | 176 | 428 |
| VIII. | 31 | 44 |
| IX. | 111 | 227 |
| X. | 29 | 39 |
| XI. | 2 | 5 |
| XII. | 8 | 14 |
| XIII. | 2 | 2 |
| XIV. | 75 | 149 |
| XV. (Rákospalota) | 1 | 1 |
| Összesen | 615 lakás | 1227 személy |
A lakásigénylés folyamata
Az immár egy kézben összpontosuló lakásügyet a kormánybiztos – hangoztatott és az újságokban is nyomatékkal hangsúlyozott alapelve szerint – „erkölcsi alapon” kívánta megoldani, azaz mindenekelőtt a becsületes, a hazáért harcoló, „keresztény” kisemberek, tisztviselők és a háborús viszonyok miatt hajléktalanná vált családok lakáshoz juttatását tekintette feladatának. Bár a közlemények arra nem utaltak, mindehhez elsősorban az otthonukat elhagyni kényszerült budapesti zsidóság hátrahagyott lakásait vették igénybe.
10. kép. Újságtudósítás a kormánybiztos intézkedéseiről.
(Magyarság, 1944. július 22. 5. p.)
E cél elérése és a lakásokért meginduló roham feltartóztatása érdekében a hivatal hirdetményekben tudatta a lakásigényjogosultsági kérelmek beadásának megállapított sorrendjét. Ez az ütemezés igyekezett a rászorultság és a méltányosság mentén intézni a lakásügyeket. Első körben a hadműveleti területen lévő katonák, illetve családjaik, a hadirokkantak és hadiözvegyek folyamodhattak a hivatalhoz. Őket követték július végétől egy héten át a „zsidó lakásból kitett keresztények”, vagyis azok, akiknek egykori zsidó főbérlőjük elköltözött, így az ő lakhatási jogcímük is megszűnt. Előnyt élveztek a házasulni kívánó fiatalok, illetve azok a házaspárok, akik gyermekáldás elé néztek.
11. kép. Hirdetmény az igényjogosultakról és a kérelmek beadásának rendjéről.
(BFL VI.91)
12. kép. Kézzel írott hivatali hirdetmény az ügyfélfogadás rendjéről.
(BFL VI.91)
A felálló új lakásügyi hivatal ún. lakásigénylési jogosultságra vonatkozó igazolást állított ki azok részére, akiknek kérelmét jogosnak és méltányosnak ítélte. Ezen igazolás, vagyis a jogosultság megszerzése érdekében kizárólag a kormánybiztos által erre a célra rendszeresített nyomtatványon lehetett kérelmet benyújtani. A kezdetben kétoldalas, majd később négyoldalasra bővült nyomtatvány hátoldalán részletes tájékoztató ismertette az igénylés lépéseit, amelynek segítségével ma rekonstruálni tudjuk az ügymenetet.
A budapesti zsidóság összeköltözésének elrendelését követően a háztulajdonosok, illetve megbízottaik kötelesek voltak a házakban megüresedett lakásokat egy arra a célra kiküldött nyomtatványon a hivatalnak július 17-ig bejelenteni, majd ezt követően bármilyen bekövetkezett változást 24 órán belül szintén jelezni. A megüresedett lakásokról a kormánybiztos hivatala nyilvántartást vezetett. Az egyes házakban üresen álló lakások és szobák pontos címét, számát és bérleti díját a házak kapujára is ki kellett függeszteni. A kormánybiztos elsősorban ezen lakásállománnyal „gazdálkodott”, vagyis prioritásainak megfelelően ezen lakások kibérlésére adott engedélyt a lakásigénylőknek.
A hivatalhoz benyújtott kérelmek elbírálását követően a nyomtatvány egyik oldalán található igazolás rovatait kitöltve, a hivatal rendelkezett arról, hogy a jogosultság mekkora lakásra vonatkozik.
13. kép. Tájékoztató a lakásigénylés ügymenetéről.
(BFL VI.91)
A kormánybiztos hivatala nemcsak az üresen álló lakásokról, hanem a lakásigénylőkről is nyilvántartást vezetett, mégpedig egy erre a célra rendszeresített személyi kartonon, amelyre a legfontosabb személyes adatok mellett az igénylés jogcíme is felkerült, összhangban az igénylési jogosultságok tekintetében felállított kategóriákkal.
14. kép. Lakásigénylőről felvett nyilvántartó karton.
(BFL VI.91)
Az igazolás birtokában a kérelmező az igazolványban szereplő paraméterekkel rendelkező lakás keresésére indult, mígnem a kapukra kifüggesztett hirdetmények segítségével, vagy egyéb informális úton szerzett hír révén meg nem találta azt a lakást, amelynek kibérlésére jogosult volt. A lakás kibérléséről neki kellett közvetlenül a lakástulajdonossal vagy megbízottjával megállapodni, és megkötnie a szerződést. Ennek a ténynek a rögzítése céljára szintén tartalmazott rovatokat a kérelem nyomtatványa. A háztulajdonos vagy megbízottja által aláírt nyomtatvány birtokában az új bérlő újra fel kellett keresse a kormánybiztos hivatalát, hogy azt jóvá hagyassa, és ezáltal a lakás kibérlésének tényét a hivatal nyilvántartásba tudja venni. Az így megszerzett lakást öt napon belül el kellett foglalni, különben a bérleti szerződés semmisnek volt tekinthető, és a lakás újra kiigényelhetővé vált.
Ha valaki olyan lakást kívánt bérbe venni, amelynek tulajdonosa a fennálló rendelkezések alapján zsidó személynek volt tekintendő, akkor nem szerződhetett a tulajdonossal, hanem csak a keresztény megbízottjával vagy a házfelügyelővel. Ebben az esetben a lakbért sem a zsidó tulajdonos kapta kézhez.[13]
15. kép. Lakásjogosultsági igazolvány, bérbeadói nyilatkozat.
(BFL VI.91 I. kerület 3. tétel)
A hivatal fennállása során legalább kétszer változtatott a kérelem benyújtására rendszeresített nyomtatványon. A változtatás a nyomtatvány rovatainak bővülését jelentette, ami azt a célt szolgálta, hogy a kérelmező egzisztenciális viszonyait, életkörülményeit és jogosultságát minél pontosabban meg lehessen állapítani. Az októbertől forgalomba állított nyomtatványon az igényelt lakásnak már nem csupán a paramétereit, hanem a konkrét lakást is meg kellett jelölni pontos címmel. Ezen felül meg kellett nevezni a tulajdonos és a korábbi bérlő nevét is, továbbá a lakás üressé válásának, a korábbi bérlő elköltözésének okát. Az ezekbe a rovatokba írt nevek, illetve pár szavas megjegyzések nagyban hozzájárulnak az iratok forrásértékéhez, különösen a budapesti zsidóság korabeli helyzetére, illetve a személyükre vonatkozó ismeretek tekintetében. Itt olvashatunk ugyanis olyan bejegyzéseket, miszerint a korábbi főbérlő azért költözött ki, mert „zsidó”, vagy ismeretlen helyre távozott, vagy „gettóba ment” stb.
16. kép. Nyomtatvány belső oldala az indoklással és a korábbi bérlőre vonatkozó bejegyzéssel.
(BFL VI.91 IX. kerület, 90. tétel)
Szintén jelentős forrásértékű a nyomtatványokon a kérelem indoklásának megfogalmazására fenntartott rész, ahol néhány rövid mondatban a kérelmezők leírhatták életkörülményeiket. A töredékesen fennmaradt iratanyagból kibontható hivataltörténet és ügymenet feltárásán, a budapesti háborús lakáshelyzet megismerésén túl elsősorban ezekbe a rövid mondatokba sűrített emberi sorsok, élethelyzetek, megtépázott egzisztenciák feltárulásában áll az egykor elfalazott és a közelmúltban napvilágra került iratanyag valódi jelentősége. Hiszen töredékessége ellenére is képes megjeleníteni a háborús lakáshelyzetet, az egyes egzisztenciális és társadalmi csoportok lakhatásért folytatott küzdelmét, motivációit, életkörülményeit, szociális és egészségügyi állapotát, a bombakárosultak, menekültek és kitelepítettek kényszerhelyzetét, mindenekelőtt pedig a zsidóság összeköltözésének elrendelését, majd a gettósításban érintett nem zsidó lakosság helyzetét, akiknek szavai olykor betekintést engednek a csillagos házakban élők lakáskörülményeibe is.
17–21. kép. Csillagos házakban lakó lakásigénylők kérelmeiben szereplő indoklások.
(BFL VI.91)
A kormánybiztos 1944. július közepétől egészen a nyilas hatalomátvételig a fent leírt ügymenetben és méltányossági sorrendben igyekezett az általa jogosultnak tekintett igénylőket lakáshoz, albérleti szobához juttatni. A bérleti jogosultsági kérelmek mellett kiutalás alóli mentesítési kérelmekkel és bombakárosultak elhelyezésével, továbbá feljelentésekkel is foglalkoznia kellett. Egy-egy kiigényelt lakás tényleges helyzetének megismerése, vitás kérdések eldöntése érdekében saját kiküldött rendőrnyomozói jelentése alapján hozott döntéseket. Ezek a jelentések még több adatot megőriztek egy-egy lakás korabeli viszonyairól, valamint egykori lakóiról, új bérlőiről, gyakran a viszonyokra ráhatással bíró házmesterekről is.
A falakból kibontott iratanyag a hivatal fél évig fennálló működése során feltehetően keletkezett iratmennyiségéhez képest ugyan csak töredéknyi rész, az ügyek szerteágazó és sokrétű volta miatt az esetek tekintetében azonban reprezentatívnak mondható. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a háborús lakáshelyzet változásai is követhetők még ebből a kis mennyiségből is. A fennmaradt akták egy jelentős hányada ugyanis novemberben keletkezett, amit két jelentős esemény idézett elő: mindenekelőtt a csillagosházak kiürítése és a zsidóság gettóba való kényszerű beköltözése,[14] valamint a peremközségek (Pesterzsébet és Pestszentlőrinc) kiürítése a közeledő front miatt. Mindezek következtében tehát újra megugrott a lakáskérelmek száma: előbbiek esetében a kijelölt gettó területéről kiköltöző lakosság, utóbbiak esetében a menekültek kérelmeztek budapesti lakhatást. Az ebből az időszakból fennmaradt iratokban pedig a nyilas szervezetek és tagjaik viselkedése is elénk tárul, akik általában a hivatal megkerülésével, önkényesen foglaltak el lakásokat párthelyiség céljára, vagy saját párttagjaik részére.
22. kép. Detektívi jelentés.
(BFL VI.91 IX. kerület, 62. tétel)
23. kép. Jelentés a nyilasok önkényes lakásfoglalásáról.
(BFL VI.91 VII. kerület, 41. tétel)
Budapest körbevétele és a szovjet ostromgyűrű egyre szorosabbá válása miatt – feltehetően 1944 karácsonya körül – megszűnt a kormánybiztosi hivatal működése. Az utolsó fennmaradt akta iktatásának ideje: 1944. december 15. volt. A kormánybiztos további működéséről dokumentumok nem állnak rendelkezésre, tevékenysége valószínűleg a nyilas közigazgatás kitelepítésével szűnt meg. Az iratokat közvetlenül ezt megelőzően falazhatták be.
Az ostromot követően Budapest polgármestere 1945. március 12-én új lakásügyi igazgatást hozott létre, a Budapest és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosa létrehozásáról szóló rendeletet pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. június 16-án hatályon kívül helyezte.
Adatbázis
A Budapest és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosa falakból előkerült iratanyagát a levéltári fondrendszerben a VI. fondfőcsoportba soroltuk, itt a 91-es fondszámot kapta.
Az iratanyag jelentősége és töredékes volta is indokolta, hogy azt darabszinten feldolgozzuk, digitalizáljuk és közreadjuk. Ennek érdekében készült – Budapest Főváros Levéltára eddig publikált adatbázisaihoz igazodva – az ún. ügy- és személyrekord hierarchiát követő adatbázis.
A fond túlnyomó része regisztratúra jellegű, a Kormánybiztosság saját keletkeztetésű iktatott ügyiratait tartalmazza, amelyekhez bizonyos esetekben előzményként Budapest székesfőváros polgármestere XVII. ügyosztálya által intézett ügyiratokat is becsatoltak. Az iktatott, és eredetileg valószínűleg iktatószámok szerinti rendben irattározott akták a befalazásuk, majd a kibontásuk során összekeveredtek, darabjaikra estek. Az iratanyaggal együtt nem került elő irattári segédkönyv (iktatókönyv), ezért segédlet hiányában nem is ítéltük szükségesnek az eredeti irattári rend helyreállítását, vagyis az iratok iktatószámok szerinti sorba rendezését. Ehelyett a sokkal informatívabb adatbázis logikájából kiindulva, az egyes tételek (adatbázisrekordok) alapegységének a lakásigénylési ügyben érintett lakcímet vettük. Az így kialakult tételeket kerületenként csoportosítottuk. A kerületeken belül az iratokból megállapítható, a lakásigényléssel érintett cím, annak hiányában pedig a lakásigénylő lakhelyének címe szerint alakítottuk ki az egyes tételeket. Minden egyes lakcím a kerületen belül önálló számot kapott, az adott tétel azonosítója a kerület számának és az azon belül kapott sorszámnak a kombinációjából áll (pl. V. kerület, 97. tétel, vagyis jelzete szerint: HU_BFL_VI_91_05_097).
Az így létrehozott ún. ügyrekord az ügy típusának megnevezése mellett tartalmazza az érintett lakás korabeli és jelenlegi címét, mai érvényes helyrajzi számát, az irat évkörét, egy rövid ügyleírást, az irat eredeti iktatószámát, esetleges kapcsolódó iratok jelzetét és annak jelölését, hogy az adott ház, amelyben a lakás található volt, csillagos ház volt-e. Az ügyrekordnak alárendelve hoztuk létre az ún. személyrekordokat, vagyis az adott lakással kapcsolatba hozható személyek (lakásigénylő, tulajdonos, korábbi bérlő, albérlő, társbérlő, házmester, házgondnok stb.) önálló rekordjait. A személyrekordok tartalmazzák az érintett személy nevét, szerepét a lakásigénylési ügyben, lakhelyét és megjegyzésként minden olyan személyére vonatkozó (pl. foglalkozás, családi állapot stb.) és egyéb információt, ami az iratból kiolvasható.
Az adatbázissal összekötve az Elektronikus Levéltári Portál felületén az iratok digitális másolatát is publikáltuk, így a falból előkerült iratlelet teljes mértékben online hozzáférhetővé vált.
Az iratok digitális másolatai ezen a linken érhetőek el.
A „Teljes struktúra” gombra kattintva valamennyi cím (ügyrekord) egyenként tovább bontható az alárendelt személyrekordokra, az adott rekordhoz tartozó iratmásolatok a „Digitális tartalom” alatt található linkre kattintva érhetők el. Amennyiben szabadszavas (pl. személynévre vonatkozó) keresést indítanak (egyszerű vagy részletes keresés), a digitális tartalmat a találatként kiadott személyrekord feletti ügyrekord szintre kattintva tudják megnyitni.
Az ügyben érintett lakáscím szerinti rekordok létrehozása lehetővé teszi majd az adatbázis integrálását a Budapest Időgépbe is.
Levéltári források
Budapest Főváros Levéltára (BFL)
IV.1403.a Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1943.
VI.91 Budapest és Környéke Lakásügyi Kormánybiztosa, 1944.
Nyomtatott források
Budapesti Közlöny, 1944
Esti Újság, 1944
Fővárosi Közlöny, 1944
Magyarországi Rendeletek Tára, 1941, 1943
Magyarság, 1944
Pesti Hírlap, 1944
Felhasznált irodalom
[1] Székely 1946. 191. p. A szerző, aki a háborús károk szemtanúja volt, tanulmányában maga is azt írta, hogy a kormánybiztos hivatalának iratai teljesen megsemmisültek, ezért az általa keletkeztetett iratok mennyisége sem becsülhető meg.
[2] Az adatbázis és a digitalizált iratok elérhetők a www.eleveltar.hu portálon, Budapest Főváros Levéltára VI.91 jelzet alatt.
[3] A lakáspiac két világháború között történt liberalizálásáról és szabályozásáról: Sipos 2014; a háborús időszak lakásgazdálkodásról általában: Székely 1946. 181–191. Umbrai 2010. 72–74. p.
[4] A lakások és egyéb helyiségek bérletére vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról. Magyarországi Rendeletek Tára, 1941. július 29. 1976–2000. p. https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1941/?pg=2199&layout=s
[5] Magyarországi Rendeletek Tára, 1943. január 5. 7–15. p. https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1943/?pg=6&layout=s&query=100%2F1943
[6] BFL IV.1403.a 1943. január 29-i ülés. 26. pont.
[7] 1610/1944. M. E. sz. rendelet „a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról”. 1944. április 26. A budapesti zsidóság lakhelyének kijelöléséről e jogszabály alapján a polgármester rendelkezett 1944. június 16-án kelt rendeletével, amely kerületenként felsorolta a kijelölt csillagos házakat és szabályozta a beköltözést. Fővárosi Közlöny, 1944. június 16. Melléklet. A csillagos házak kijelöléséről részletesen: https://holocaust.archivportal.hu/hu/temak/ki-kell-menni-zsidonak-lakasabol-csillagos-hazak-kijelolese-budapesten (Utolsó elérés: 2025. november 12.)
[8] Ezzel a főpolgármester is egyetértett. Fővárosi Közlöny, 1944. július 28. 725. p.
[9] Budapesti Közlöny, 1944. július 8. 152. sz. 3. p.; Esti Újság, 1944. július 10. 7. p.
[10] Fővárosi Közlöny, 1944. augusztus 25. Utóbbiak esetében azonban a belügyminiszter döntött. Esti Újság, 1944. július 13.
[11] 11961/1944 – I. sz. polgármesteri rendelet. Fővárosi Közlöny, 1944. augusztus 4. 768. p.
[12] A házmesterek tényleges szerepére és befolyására, a vészkorszak alatt tanúsított viselkedésére vonatkozóan, miáltal adott esetben élet és halál uraivá váltak, lásd Ádám István Pál könyvét. Ádám 2024.
[13] Augusztus elején még eldöntetlen volt, hogy ezeket az összeget ki kezelje. Pesti Hírlap, 1944. augusztus 2.
4. p.
[14] A gettórendelet 1944. november 29-én jelent meg, de a menlevéllel rendelkezők védett házakba költözése már november közepén megkezdődött.