2023-ban Budapest megalakulásával együtt a Fővárosi Rendőrség is százötven éves születésnapját ünnepli, ugyanis 1873. december 15-én került állami kezelésbe a korábbi három város, Pest, Buda és Óbuda addig jogilag egymástól függetlenül működő rendőrsége. Az egyesített rendőrség nem csupán a nehéz, sokrétű feladatokat örökölte meg városi elődszerveitől, de az alulszervezettség és a pénzszűke miatti problémákat is. Ezek közül a rendőrségi állomány elhelyezése, vagyis a szervezet által használt épületekkel kapcsolatos kérdések bemutatására vállalkozik jelen írás. A cikk második része a Kiegyezéstől a városegyesítésig tartó időszakot foglalja össze.
DOI: 10.56045/BLM.2023.17
Bővítések a kiegyezés és a városegyesítés után
1. kép. A mezei rendőrség épületei Kőbányán. Az 1970–80-as években, a városközpont rendezése és a lakótelep építése idején kerültek lebontásra. Részlet Pest város Halácsy Sándor által készített kataszteri térképéből, 1871.
(BFL XV.16.b.221/18, 203. szelvény)
A provizórium időszakában a város gazdaságilag, és a lakosság számát tekintve is tovább fejlődött, ezért a kiegyezés felé közeledve (és főleg utána) felerősödött az igény a rendőri munka differenciálására is. A mezei kapitány, aki mintegy húsz fős csapatával, a lovas kerülőkkel Pest hatalmas külterületeinek rendje fölött volt hivatott őrködni, egyre kevésbé tudta megfelelően ellátni feladatait – ennek fő oka az volt, hogy Keresztes Károly egy személyben viselte a mezei kapitányi tisztség mellett a ferencvárosi alkapitányi megbízatást is.[1] Ráadásul hivatalos helyisége a már ismert Rombach-laktanyában volt – tehát Ferencvárosban, ami a mezei rendőri feladatok színhelyétől több kilométernyi távolságra esett. Ennek a figyelem- és erő-szétforgácsolásnak a hátrányai sokak számára jól érzékelhetők voltak, így például a kültelki szőlőbirtokosok többször kérték a tanácsot, hogy a mezei kapitányságot a távoli Ferencvárosból helyezze át Kőbányára, hiszen ott is szükséges lenne állandó rendőri jelenlét.[2] (1. kép) Keresztes Károly 1867-ben végre kitelepülhetett Kőbányára, azonban nem akadt a hivatalnak alkalmas épület,[3] ezért a kapitánynak egy magánházban — Forgó István pestvárosi képviselő és kőbányai birtokos egyik központi elhelyezkedésű lakóépületében — béreltek szállást (2. kép),[4] A lovas kerülők pedig a Liget-telek közepén kaptak új telephelyet.[5] Ezt az épületet a város még sokáig használta különböző célokra, majd az 1980-as évek elején, Kőbánya Városközpont rendezésekor bontották le (3. kép).
2. kép. Forgó István kőbányai birtokos háza, amelyet a város Keresztes Károly mezei kapitánynak bérelt szállásul. Alaprajzok, metszet és homlokzat, 1867.
3. kép. A mezei rendőrség volt központja Kőbányán. Bontás előtti kép, 1981.
(Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény, Verbai Lajos gyűjteményvezető szíves engedélyével)
Egy másik különleges rendőri egység volt az 1870-ben megalakított partkapitányság, amelynek fő feladata a Pestre érkező, nagyszámú gőzhajó kikötésének irányítása, a kirakodásért kivetett adó, a partvám behajtása, valamint a rakpartok rendjének felügyelete volt. A partrendőrségnek is nevezett kis csapat élén a partkapitány állt, akinek munkáját egy írnok és hat partbiztos segítette. A partkapitányság számára a város a belvárosi rakparton álló egyik lakóházban bérelt ki egy bolthelyiséget (4. kép). Ez a fontos feladatot ellátó egység alig négyévnyi működés után, a városegyesítéssel meg is szűnt, személyzetét és feladatait a vásárfelügyelőség vette át.[6]
4. kép. A pesti Dunapart az Eskü (ma: Március 15.) térnél (részlet). A Belvárosi templomtól balra látható, lebontott bérházak valamelyikében lehetett a partkapitány hivatalos helyisége. Zograf & Zinsler fényképe, Pest, 1870 körül
(FSZEK Budapest Gyűjtemény, Képszám: 080110)
A Pesten tapasztalható, egyre nagyobb népsűrűség és utcai forgalom egyre nagyobb éberséget is kívánt a hatóság részéről, ezért a városi tanács a rendőrség számára további őrállomások létesítését határozta el. Egyes lakóházakban boltokat, lakásokat bérelt a város a rendőrök elhelyezése céljából.
A sok költség miatt ugyan felmerült, hogy a drága helyiségek helyett egyszerűen kivitelezhető „őrházikók” felállításával helyettesítenék a rendőrőrsöket, de ezt a tervet Thaisz főkapitány ellenezte:
„A nyilvános helyeken állomásozó városi rendbiztosoknak az idő befolyása elleni megvédése végett szükséges 35 őrháznak felállítása indítványoztatott, a minek folytán a gazdászati bizottmány részétől egy választmány a felállítási helyek kijelölése, és költségvetésnek előterjesztése végett kiküldetett.
Az ebbeli tárgyalásnál a helyi körülmények különös figyelembe vételével tekintettel arra, hogy az ilyféle őrházacskák alkalmazása részint tisztasági, részint pedig, és különösen közlekedési szempontból több rendű nehézségeket gerjeszthetvén, célszerűbbnek találtatott, ha a város több részeiben neveztessen: oly helyeken melyek vagy elhagyatottságuknál, vagy erős közlekedésüknél fogva rendőri tekintetből különös őrködést igényelnek, őrszoba helyiségek felvétetnének, melyekben a szolgálatot tevő biztosok rendesen tartózkodnának, ’s a honnan azok időnkénti felváltása eszközöltethetnék.
Ily őrszobák célszerűsége annál szembetűnőbb, miután olyanok, amint említém, nagy részben a városnak kivált éjjel elhagyottabb tájékain felvétetnének, és fekvésüknél fogva különösen pedig miután az időnkénti ’s téli időben a szükségeshez képest netán óránkénti felváltások őrjárati természetüknél fogva a szomszédos környékre nézve csak megnyugtató hatású volna, de a népesebb helyeken is az élénkebb forgalomnál rendháborítások gyakrabban előfordulnak állandó felügyelet szükségesnek mutatkozna”.[7]
A főkapitány ésszerű érvei miatt az őrházak ötletét elvetették, és maradt a bérleményekben való elhelyezés.
| Őrszobák, rendőrőrsök | Bérleti díj/év forintban | Átköltözött őrszobák, rendőrőrsök | Bérleti díj/év forintban |
| Belváros | |||
| Feldunasor (lebontva, ma kb. Széchenyi rkp. – Zoltán u. sarok) | megszűnt | ||
| Só u. 6. (lebontva, ma kb. Fővám tér 2-3. – Molnár u. 42. sarok) | Aldunasor 33. (lebontva, ma kb. Belgrád rkp. 1. – Molnár u. 53. sarok) | 220 | |
| Károly- kaszárnya (ma Központi Városháza) | 600 | Három Dob u. 5. (lebontva, ma kb. Dob u. 5. – Rombach u. 2. sarok) | 400 |
| Lipótváros | |||
| Birly-féle serház (lebontva, ma kb. Garibaldi u. 2.) | 100 | Váci út 24. (ma Bajcsy-Zsilinszky út 56.) | 500 |
| Terézváros | |||
| Felső Erdősor 4. (lebontva, ma Lövölde tér) | 220 | tovább használták | |
| Városliget (nem beazonosított helyen) | tovább használták | ||
| Külső Kőműves u. (ma Eötvös u. 19.) | tovább használták | ||
| Józsefváros | |||
| Rókus Kórház (ma Rákóczi út) | tovább használták | ||
| Kerepesi vám (lebontva, ma Rákóczi út – Baross tér – Fiumei út sarok) | megszűnt | ||
| Sertéskereskedő u. 19. (lebontva, ma kb. Nagy Fuvaros u. 2. – Népszínház u. 33. sarok) | 200 | tovább használták | |
| Dologház (lebontva, ma Alföldi u. 14. – Kun u. 4. sarok) | tovább használták | ||
| Ferencváros | |||
| Sóház tér 25. (lebontva, ma Fővám tér, Nagycsarnok) | 200 | tovább használták | |
| Üllői út 26. (lebontva, ma Virág u. sarok) | 208 | Páva u. 418. (lebontva, ma Páva u. 41. – Üllői út 57. sarok) | 200 |
5. kép. Őrházikók helyett további bérlemények – és azok megszűnése vagy átköltözése különféle okok miatt, 1869. (BFL IV.1303.f V. 197/1869. 8–22. p.)
Jól látható, hogy a tanács igyekezett minden városrészben, területileg is arányosan elosztva elhelyezni a rendőrőrszobákat. Ezeket a helyiségeket azonban gyakran kellett változtatni a bérbeadók körüli bizonytalanságok miatt – rendszerint a díjak emelése, vagy éppen a tulajdonosváltások jelentettek problémát.
A pesti tanács az 1868-ban megalkotott, új szabályzata szerint negyedévenként szedték be a tulajdonosoktól a házbéradót.[8] Ez azt is jelentette, hogy a bérlések időtartamát is ezekhez a negyedévenkénti határnapokhoz igazították. Ezen alkalmakkor lehetett a bérbeadóknak a díjakat megváltoztatniuk, ami természetesen szinte minden esetben inkább áremelést jelentett. A bérleti díjakat pedig alaposan felverte az 1869-as országgyűlés is, mivel az ülések idejére nagyon sokan érkeztek fel vidékről Pestre – a politikusokon kívül is, így nagy kereslet támadt a kiadható szállások iránt. A városi tanács természetesen előnyben részesítette az olcsóbb, vagy legalábbis ár-érték arányban gazdaságosabb bérleményeket, így néha elfogadták az áremelést,[9] néha viszont más helyiségek után kellett nézniük.[10]
6. kép. A Váci út 24. (ma Bajcsy-Zsilinszky út 56.), ahol a lipótvárosi rendőrök számára is béreltek egy földszinti bolthelyiséget, 1974.
Időközben a „régi” laktanyák bérleti szerződései is lejártak, tehát ezeket szükség esetén meg kellett újítani. A Tarczalovits-ház esetében a főkapitány javasolta, hogy a további bérlés helyett a város inkább vásárolja meg a laktanyát, de a közgyűlés ezt elvetette, és a szerződés megújítása mellett döntöttek.[11] Pedig a kiegyezés után megalakított királyi bíróságok[12] számára szintén helyet kellett biztosítani, és a városi tanács többek között a Soroksári utcai épületet ajánlotta fel az Igazságügyi Minisztériumnak arra a célra, hogy ott ideiglenes Fenyítőtörvényszéket alakíthasson ki.[13]
7. kép. A Fenyítő Törvényszék börtöneinek elhelyezése a Tarczalovits-házban.
Alaprajzi részletek, 1871.
(BFL IV.1303.f XI. 334/1861. 338. p.)
A Fenyítő Törvényszék számára feltétlenül szükség volt alkalmas börtönhelyiségekre, ezért Flór Ferenc tiszti főorvos megvizsgálta a Tarczalovits-ház részben eddig is ilyen célra használt pince- és földszinti helyiségeit, és úgy találta, hogy bár a pince „túlterhelt” (9 helyiségben 96 fő!), a földszintre „még férnek” (2 helyiség, 17 fő számára).[14] A börtönök létesítését egyébként az önkényuralmi rendszer kiemelt fontosságú területként kezelte, amit az 1852-es Strafgesetz, vagyis büntető törvénykönyv kiadása is jól példáz. Ebben az évtizedben sorra épültek vagy kerültek ilyen céllal átalakításra, bővítésre a korszak nagy fegyintézetei: Ilava, Lipótvár, Vác, Márianosztra, stb.[15] Pest városában az egyes rendőrségi bérleményekben legtöbbször voltak fogdák, de akadt kifejezetten börtöncélra használt épület is – pl. az Eggendorfer-ház a Kerepesi úton (lebontva, ma kb. Rákóczi út 66.).
8. kép. Börtönhelyiségek az Eggendorfer-házban. Alaprajzok és metszet, 1870.
Végül aztán a Tarczalovits-ház helyett is keresni kellett egy újabb, rendőrségi laktanyának alkalmas épületet. Ezt a pesti tanács Glück Albert és Weinberger Bernát egyemeletes, Terézvárosban álló házában találták meg, ami a Külső Kőműves utca közelében állt.[16] A várossal 1870. április 9-én kötött bérleti szerződés[17] értelmében a tulajdonosok vállalták, hogy pár hét alatt, nevezetesen már május 1-ére (!) elvégzik a még nem teljesen elkészült épületen a rendőrök elhelyezése szempontjából feltétlenül szükséges átalakításokat, hogy azok mielőbb beköltözhessenek az új poroszlói laktanyába (Trabantencasserne). A hat évre kötött megállapodás 13500 ft-os éves bérleti díjat tartalmaz, ami meglehetősen soknak tűnik, igaz, hogy ez az épület jóval nagyobb volt a Tarczalovits-háznál. (9–10. kép.)
A bérbeadók által vállalt kiegészítések (istállók és nyeregkamra), és átalakítások (belső válaszfalak bontása vagy áthelyezése) el is készültek határidőre – azonban a „”hamar munka ritkán jó” közmondás ismét beigazolódott, mivel 1871 szeptemberében Nagy Mihály őrmester beadványa szerint: „miután a rendőri laktanya birtokba vétele óta meszelve nem volt, és miután az – tekintve arra, hogy az épület még nedves volt – a felépítése után azonnal birtokba vétetett, minek következtében falai ez ideig a gőz- és nedvességtől áthatva egészen feketék és penészesek lettek, sőt több helyütt a mész is leomladozott” a rendőrök kérik, hogy a tanács még a hideg idők beállta előtt legyen szíves intézkedni a hibák kijavításáról. Dörschung Antal városi építőmester a munkálatokra 441 ft-os árat adott, amiből a külső javítások költségét, 182 ft-ot a tanács a bérleti szerződésre hivatkozva áthárított a tulajdonosokra.[18]
9. kép. Az új poroszló-laktanya a Terézvárosban. A bővített épület földszintjén istállók kaptak helyet. Földszinti alaprajz. Épült: 1875, tervező: Pucher József.
(BFL XV.17.d.329 – 28815 1. fol.)
10. kép. Az új poroszló-laktanya a Terézvárosban. Metszet az emeletráépítésről.
Épült: 1875, tervező: Pucher József.
(BFL XV.17.d.329 – 28815 6. fol.)
A rendőrőrsök (korabeli szóhasználattal őrszobák) mellett, ahol állandóan megtalálhatók voltak a poroszlók, még a városban számtalan helyen kellett őrszolgálatot ellátniuk (11. kép). Látható, hogy Pestnek azon pontjaira, ahol nagyobb volt a forgalom – és főleg, ahol az idegenek és kétes egzisztenciájú egyének sűrű előfordulására lehetett számítani – szintén telepítettek őrposztokat: ilyenek voltak a rakpartok, a vasútállomás vagy a dologház, és a befogott, kitoloncolásra kerülő személyek gyűjtőfogháza.
| Őrség helye | Őrök száma |
| Városháza | 28 |
| Terézváros | 16 |
| Józsefváros | 16 |
| Államvaspálya | 7 |
| Magyar és német gőzhajózás | 4 |
| Fenyítő törvényszék | 5 |
| Dologház | 2 |
| Toloncház | 4 |
| Tartalék | 38 |
| Lovasság (őrmester) | 1 |
| Lovasság (őrök) | 17 |
| Összesen | 138 |
11. kép. A pesti rendőrök által ellátott őrszolgálatok kimutatása.
(BFL IV.1327.a.28606/1869.)
Érdekes az az 1869-es levelezés, amelyben rendőrök által biztosítandó őrségeket részletezi a poroszlók hadnagya a város vezetésének.[19] Tóth Guidó ebben tételes kimutatást készített a tanács számára arról, hogy az egyes posztokon hány főnek kell őrszolgálatot teljesítenie,[20] és elmagyarázta a rendőri munkához szerinte mit sem értő városatyáknak, hogy ezen feladatok ellátására ténylegesen hány emberre van szükség, tekintetbe véve az őrök leváltása miatt szükséges többletet, illetve a betegség vagy más ok miatt hiányzó egyének pótlását. Annak érdekében, hogy a szolgálat ellátása ne lehetetlenüljön el, a tanács 1870-ben jóváhagyta a létszám bővítését további 140 fővel,[21] illetve az év végén újabb 33 poroszlóval.[22]
A kiegyezést követően az osztráktól immár önállósodott magyar Belügyminisztériumhoz került a rendőri felügyelet.[23] Thaisz Elek, aki meglehetősen autokrata vezető hírében állt, az új helyzetet kihasználva teljesen önállósította magát, és a várost is érintő rendőrségi kérdéseket egyenesen a belügyminiszterrel egyeztette a városi közgyűlés vagy a főpolgármester kikerülésével. Ezt az eljárásmódot Szentkirályi Mór főpolgármester nem hagyta szó nélkül, ám a Thaisz és közte kialakuló vita végén a főkapitány tovább folytatta tevékenységét, Szentkirályi viszont lemondott posztjáról.[24]
A kiegyezés után a közbiztonság országszerte jelentősen leromlott, és ez a jelenség a fővárosokban is érezhető volt.[25] Éppen ezért a kormány képviselőiben és sok politikusban felmerült a rendőri feladatok állami kézbe való összefogásának gondolata. A honatyák a Budapest egyesítésére vonatkozó országgyűlési munkálatokkal egy időben hosszas vitákat és egyeztetéseket folytattak erről a kérdésről is.[26] Miután a városegyesítésig nem került sor a leendő állami rendőrséggel kapcsolatos minden részlet tisztázására, az 1872. évi XXXVI. tc.[27] ezek kidolgozását később megalkotandó jogszabályok körébe utalta.[28] Ahogy várható volt, a rendőrség állami karhatalommá való előlépése összeütközésekre adott alkalmat a főváros önkormányzati jogaival szemben – ezt a Belügyminisztérium is érzékelte, és igyekeztek valamennyire megosztani a feladatokat az állam és a főváros között.[29]
A fővárosi rendőrség mint új, állami szerv Budapest főváros létrejöttét követően, 1873. december 15-én alakult meg. Ami a személyi állományt és az eszközöket illeti, ezeket a megszűnő három városi rendőrségtől átvette az állam.[30] A teljes budapesti rendőri létszám ekkor 699 fő volt – ebből 547 személy szolgált a megszűnő pesti szervezetben. A központosított rendőrség megalakulásával azonban további, alapvető változások nem történtek. Ennek okai között a városegyesítéssel járó más ügyek rendezésének előbbre valósága ugyanúgy közrejátszott, mint a pont akkor beütő pénzügyi krach[31] és a kolerajárvány.[32] Az sem segítette elő a helyzet mielőbbi rendezését, hogy a rendőrség számára egészen 1881-ig nem készült újabb, törvényi szintű jogi szabályozás,[33] bár Jekelfalussy Endre királyi biztos 1873-ban egy 12 pontos utasítást küldött Thaisz Elek, immár budapesti főkapitány részére az új feladatkör részleteit illetően.[34]
12. kép. A régi pesti városháza, amely 1861-től helyet adott a Főkapitány, valamint a Bel- és Lipótvárosi alkapitányság hivatalainak. Ludwig Rohbock metszete, 1850. körül
(FSZEK Budapest Gyűjtemény, képszám: 023051)
13. kép. A rendőrségi funkciók elhelyezése a régi pesti városháza épületében.
A rendőrséggel kapcsolatban a központosításra való törekvés azonban nem csak elvi vagy politikai, hanem szakmai oldalról is jelentkezett: már 1870-től megalakították a központi fenyítő rendőri osztályt, amely a főkapitányságon belül gyűjtötte, összesítette az alkapitányságok által beküldött, a bűnesetekre, elkövetőkre vonatkozó adatokat. Innen már csak egy lépés volt a külön nyomozói (detektív) osztály megalakulása.[35] A fővárosi rendőrség emberei kerületenként összesített napi jelentésekben tájékoztatták a főkapitányt a rendőri eseményekről és az eszközölt intézkedésekről. Ezekből a – sajnos csak hiányosan fennmaradt – iratokból plasztikus képet kaphatunk a korabeli közállapotokról és rendőrségi viszonyokról.[36]
A pesti rendőrfőkapitány hivatala hosszú időn át a Városháza épületében volt (12–13. kép), ami nem is meglepő, hiszen Thaisz Elek egyúttal tanácsnoki pozíciót is betöltött.[37]
14. kép. A lebontott Grassalkovich-palota a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcában, amelyben a régi pesti főkapitányi hivatal is működött. Képeslap Dörre T. 1885-ös vízfestményéről.
(Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, l. sz.: K71.404.1)
Az egyesítést követően – többek között a fenti központosítás miatt – elengedhetetlenné vált, hogy a rendőrség vezetése egy új központi épületet kapjon, erre viszont csak 1877-ben nyílt lehetőség, amikor a város megvásárolta a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcai, egyemeletes Grassalkovich-palotát.[38] A szép, barokk épületet (14. kép) azonban a városrendezési okokból, vagyis a Hatvani utca szélesítése miatt alig egy évtized múlva lebontották, ezért 1887-ben a fővárosi rendőrség egy igazán reprezentatív, megfelelő méretű székházat kapott[39] – ez pedig az egykori Ullmann-palota, a későbbi, híres Európa Szálló, amely a cs. kir. rendőrigazgató, Prottmann báró egykori főhadiszállása melletti épület volt (15–16. kép).
15. kép. A volt Híd tér a rendőrség központi épületeivel. Ludwig Rohbock metszete, 1856.
(FSZEK Budapest Gyűjtemény, képszám: AN014488)
16. kép. A Főkapitányság épülete egy 1900 körüli fényképen.
(FSZEK Budapest Gyűjtemény, képszám: AN055478)
A tisztikaron kívül a poroszlók is új központot kaptak; törvény írta elő egy új laktanya építését,[40] amely méreteit, kialakítását tekintve egyaránt megfelelt a fővárosi rendőrség céljainak. Az új épületegyüttes 1888-ra készült el a józsefvárosi Mosonyi utcában (17–18. kép), és a rendőrök lakókörletein kívül elsősorban a toloncok ideiglenes elhelyezésére szolgáló börtönöket alakítottak ki benne.[41]
17. kép. A Mosonyi utcai rendőrlaktanya homlokzata. Épült: 1886, tervező: Pucher József.
(BFL XV.17.d.329 – 34589. 6. fol.)
18. kép. A Mosonyi Laktanya épületei a Fiumei út felől (részlet), 1959.
A századfordulóra, nem kis mértékben egyes főkapitányok áldozatos munkájának, valamint a sajtóval való jó kapcsolatoknak köszönhetően[42] a fővárosi rendőrség munkáját egyre szélesebb körben is elismerték, és a sikerekre alapozva egyesek már egy új, minden igényt kielégítő rendőrségi központot is vizionáltak (19. kép) – de ez már egy másik, a szervezet 20. századi épületeinek történetét bemutató tanulmány témája lehetne.
19. kép. „A jövő főkapitánysága” – Szabó József illusztrációja.
(In: A 40 éves Budapesti Detektívtestület Jubiláris Albuma.
Szerk.: Vécsey Leó. Budapest, 1926. 6. p.)
Levéltári források
Budapest Főváros Levéltára (BFL)
IV.1303.f. Pest város tanácsának iratai. Tanácsi iratok.
IV.1327.a. Pest város tanácsának iratai. A pesti városkapitány iratai.
VI.1.b. Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának iratai.
Napi jelentések.
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL)
K 148 Belügyminisztériumi iratok.
Nyomtatott források
A Hon, 1870
Budapesti Közlöny, 1871
Pesti Napló, 1868
Közgyűlési jegyzőkönyvek 1873.
Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei, 1873.
Felhasznált irodalom
[1] A mezei kapitányságról bővebben lásd: Herédi 2020.
[2] BFL IV.1303.f X. 776/1863.
[3] Kőbánya jelképe, a Csősztorony nem a mezei kapitányság, hanem a helyi szőlőbirtokosság székhelye volt. A szőlőcsőszök különben sem tartoztak a városi alkalmazottak közé, mert azokat magánszemélyek fogadták fel a saját szőlőik őrzésére; a lovas kerülők a telepítvények körüli általános rendőri felügyeletet biztosították, különösen szüret idején.
[4] BFL IV.1303.f XI. 45/1867. Az épület a mai Kőrösi Csoma Sándor út és a Szent László tér (Halom utca) sarkán állt.
[5] BFL IV.1303.f V. 890/1864.
[6] A partrendőrségről bővebben lásd: Herédi 2023.
[7] BFL IV.1303.f V. 197/1869.
[8] Pesti Napló, 1868. november 29.
[9] A Felső Erdősor 4. sz. alatti őrszoba ezek szerint bevált, mert Brettschneider Ignác háztulajdonos évi 150 ft-os lakbéremelését „simán” elfogadta a tanács. BFL IV.1303.f V. 197/1869. 16. p. Ugyanezen épületet, amely a terézvárosi vámvonalon állt, 1871-ben a frissen megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa kisajátította a Sugár úttal kapcsolatos városrendezési területként – vagyis Pest városának az őrszoba bérleti díját attól kezdve nem Brettschneidernek, hanem az FKT-nak kellett fizetnie. Uo. 26. p.
[10] Thaisz Elek főkapitány viszont kénytelen volt egy külvárosi őrszobát máshová helyezni, mivel „a ferencvárosi Üllői út és Virág utca sarkán évi 208 frtnyi házbér mellett bírt őrszoba a felcsigázott házbér miatt felmondatván, folyó évi május 1-től kezdve ugyancsak Ferencváros Páva utca 413. szám alatti házban évi 200 frtnyi házbér mellett vétetett fel általam egy őrszobának alkalmas helyiség.” BFL IV.1303.f V. 197/1869. 18. p.
[11] A Hon, 1870. december 8. A tulajdonos, Tarczalovits Antal időközben csődbe ment majd elhunyt, így a szerződést a csődtömeg gondnokával, Rósa Lajos ügyvéddel kellett megkötni. BFL IV.1303.f XI. 334/1861. 225–226. p.
[12] 1868. évi LIV. tc. a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában.
[13] Budapesti Közlöny, 1871. augusztus 17.
[14] BFL IV.1303.f XI. 334/1861. 332–333. p.
[15] A korszak börtöneiről bővebben: Mezey 2018.
[16] A Kőműves utca megszűnt, mert futása gyakorlatilag megegyezett a pár évvel később kialakított Sugár (ma Andrássy) út nyomvonalával, de a ház mellette, egy újonnan megnyitott kis utcában állt. Az épület újabb emelet ráépítésével, illetve bővítésekkel ma is látható (mai címe Eötvös u. 19.) sőt, időközben a szomszédos Aradi utca egyik, szintén rendőri célokra használt ingatlanával is összekötötték.
[17] BFL IV.1303.f V. 1130/1871. 1–2. p.
[18] BFL IV.1303.f V. 1130/1871. 6–13. p.
[19] Hasonló kimutatást készített a poroszlóhadnagy 1861-ben is; abban némi eltérés tapasztalható a majd’ tíz esztendővel későbbi posztokhoz képest, de az említett, lényeges helyszínekre mindig is állítottak őröket. BFL IV.1303.f I. 845/1860.
[20] BFL IV.1327.a 13518/1870.
[21] Thaisz főkapitány jelenti a tanácsnak, miszerint: „(…) az újonnan felvett 100 poroszló, és 40 rendbiztosok létszáma 1870-ik évi April hó 1-ével tökéletesen bétöltve vagyon”. BFL IV. 1303.f. I. 78/1870. 11. p.
[22] BFL IV.1303.f I. 27/1870.
[23] Horváth J. 1995. 198. p.
[24] A Thaisz-Szentkirályi-afférról bővebben lásd: Horváth J. 1995. 179–183. p.
[25] Kollár 1995. 197. p.
[26] A városegyesítést megelőző politikai vitákról lásd a Budapesti Levéltári Mozaikok korábbi tanulmányait: Gerhard 2022., Jakab 2022., Nagy 2022., Simon 2022. és Sipos 2022. Kifejezetten a rendőrséggel kapcsolatosan pedig: Herédi 2022.
[27] 1872. évi XXXVI. tc. Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakításáról és rendezéséről
[28] Kollár 1995. 205. p.
[29] Kollár 1995. 212. p. A feladatmegosztás már csak azért is volt indokolt, mivel a főváros is jelentős összeggel járult hozzá az állami rendőrség költségvetéséhez.
[30] Törvényhatósági jegyzőkönyvek 1873. 85. jegyzőkönyvi pont, 1873. december 10-én tartott közgyűlés (76–78. p.)
[31] Vörös 1978. 161. p.
[32] A kolera idején a mezei kapitányság kőbányai épületét ideiglenes járványkórházzá akarták átalakítani. BFL IV.1303.f VII. 505/1873.
[33] Ezért is tartják a rendészettörténettel foglalkozók 1873 helyett 1881-et a Fővárosi Rendőrség „valódi születésnapjának”. Borbély–Kapy 1942. 18. p.
[34] MNL-OL-K-148-1873-XIV-6., 3309.
[35] Horváth J. 1995. 186. p.
[36] Kollár 1995. 213–214. p., BFL VI.1.b. 12–38. doboz. Napi jelentések már korábban is készültek a főkapitány számára, de ezek szintén nagyon hiányosan maradtak fenn: BFL IV.1327.a
[37] Schmall 1899. 181. p.
[38] Kollár 1995. 251. p.
[39] Rácz 1995. 270–271. p.
[40] 1886. évi XV. tc. a budapesti fővárosi m. kir. államrendőrség részére Budapesten építendő laktanyáról.
[41] Rácz 1995. 270. p. „Schupphaus” volt az épületcsoport neve a pesti közbeszédben, mert a „bezsuppolt” toloncokat innen indították vissza származási helyükre.
[42] Borbély–Kapy 1942. 26–35. p.