Február 25-én a kommunizmus áldozataira emlékezünk Magyarországon. Írásomban a Magyar Kommunista Párt aktivistái által megfigyelt egyházakról a Budapesti Bizottság iratanyagában fennmaradt iratanyagból válogatok és idézek, hogy minél szemléletesebben adhassam vissza azt a nézőpontot, ahogy a jelentők ábrázolták a vallásos embereket és az egyházi intézmények működését.
DOI: 10.56045/BLM.2026.1
Tovább a cikkhez
1956. október 23. után a fellázadt tömegek sorra támadtak azokra a börtönökre, amelyekben politikai foglyokat tartott fogva a kommunista hatalom. Darvas Iván színész október 30–31-én egy szabadító akciót szervezett, az akkor még masszívan ellenálló Gyűjtőfogházban őrzött politikai foglyok szabadon engedésére. A forradalom bukását követően ezért Darvast felelőségre vonták. Ezt az eljárást a kommunista propagandista, Szabó László, a Népszabadságba tervezett cikkében a kádári forradalom-értelmezés céljából kívánta bemutatni. A száz éve született Darvas Ivánra emlékezve ismertetjük az eset körülményeit.
DOI: 10.56045/BLM.2025.5
Tovább a cikkhez
A főváros levéltára hosszú évtizedekig tartó hányattatás után 2004-ben végre megfelelő elhelyezéshez jutott Budapest XIII. kerületének intézményi központtá fejlődött városrészében. A jelentős országos intézmények tőszomszédságában, 2002 és 2004 között felépült új épület kifejezetten levéltári célokra készült. Tervezését, beruházását, a döntéshozók meggyőzését és a szükséges anyagi források megszerzését hosszas küzdelmek előzték meg.
1834. október 15-én hunyt el a Pest város fejlesztésében kitörölhetetlen nyomot hagyott várospolitikus, Boráros János, városi tanácsos, bíró és helyettes polgármester. Ő javasolta először a Városliget mulató-, és pihenőparkká alakítását, a terézvárosi plébániatemplom építési biztosaként fáradhatatlanul irányította az építkezést, végrendeletében nagylelkűen támogatta a fiúárvaházat, a vakok intézetét és a dologház intézményét, felvetette a Rákosmező nemzeti emlékhellyé nyilvánításának gondolatát. Jelen írásunk Boráros János életpályájának kevéssé ismert vagy félreismert epizódjainak felelevenítésére vállalkozik.
DOI: 10.56045/BLM.2024.12
Tovább a cikkhez
Podmaniczky Frigyes 1868-ban a Hazánk című lap főszerkesztőjeként fogalmazta meg Pest-Buda fejlesztésének legfontosabb teendőit. 1870-től tagja, majd 1873-tól alelnöke a Fővárosi Közmunkák Tanácsának. Budapest két kiemelkedő beruházása, az Operaház (1874–1884) és a Várkerti együttes (1874–1880) építése egy időben zajlott. A báró mindkét esetben az építési bizottság elnökeként irányította a munkálatokat. A feladathalmozó báró 1875-től a Nemzeti Színház, majd 1884 augusztusától az Operaház és Nemzeti egyesített intendánsi posztját töltötte be 1885 végéig. Podmaniczky 32 évi szolgálat után 1905-ben köszönt le az FKT alelnökségéről. Lelkiismeretes vezetése alatt a Közmunkatanács tevékenysége nyomán Budapest világvárossá alakult.
DOI: 10.56045/BLM.2024.9
Tovább a cikkhez
Podmanini és aszódi báró Podmaniczky Frigyes, az egyik legrégibb trencséni nemesi család leszármazottja Pesten született 1824. június 20-án. A fiatalember a pesti evangélikus gimnázium elvégzése után Késmárkon jogot hallgatott. 1845–46-ban európai tanulmányutat tett barátjával, Prónay Józseffel. 1847-ben Kossuth Lajos választási kortese. A szabadságharcban a világosi fegyverletételig a Károlyi-huszárezredben küzdött. Az 1850-es években a báró a sportban és az irodalomban talált menedéket. A Protestáns pátens elleni harc aktív részvevője. 1860-tól 1873-ig felügyelőként szolgálta az evangélikus egyházat. 1861-től 1906-ig országgyűlési képviselő. Az 1875-ben létrejött Szabadelvű párt egyik vezéralakja.
DOI: 10.56045/BLM.2024.8
Tovább a cikkhez
A 17. században Erdélybe bevándorolt örmény népcsoport, bár magyarörménnyé válva identitásának magvát kreatív módon képes volt megőrizni, mégis a magyar nemzet részévé, annak színes és eleven alkotóelemévé vált az évszázadok során.
Amikor Trianont követően a magyarörménység egyik központjává Budapest lépett elő, az örmény hagyományok ápolása egyúttal az önmegőrzés eszközévé is vált. A közös örmény történelmi emlékezet, a közösségi tudat újra és újra tematizált formái, a család és az egyén világának hagyományokba ágyazottsága, a kapcsolattartás az anyaországi, illetve a diaszpórában élő örményekkel, illetve az örmény nyelv és vallásosság egyaránt szolgálták, sőt, szolgálják mind a mai napig a fővárosi magyarörmény élő közösségeinek fennmaradását és továbbélését.
DOI: 10.56045/BLM.2024.6
Tovább a cikkhez
1937-ben készült el Budapest déli területeinek összeköttetését biztosító Duna-híd a Boráros térnél, amelyet Horthy Miklós kormányzóról neveztek el. A szinte új szerkezetet a II. világháború végnapjaiban felrobbantották, ezért előbb különböző helyeken felállított ideiglenes átkelőkkel kellett helyettesíteni, majd a hosszas vitákkal övezett felújítás után 1952. november 22-én nyitották újra az átkelőt, immár Petőfi híd néven.
DOI: 10.56045/BLM.2023.13
Tovább a cikkhez
Miért éppen a 40. évfordulón emlékeztek meg először ünnepélyes keretek között az egyesített Budapest létrehozásáról? Miért november 17-ét választották emléknapnak? Milyen üzenetet hordozott a megemlékezés az első világháború előestéjén? Az alábbi tanulmányban a fenti kérdésekre keressük a választ.
DOI: 10.56045/BLM.2023.12
Tovább a cikkhez
1870. november 5-én Pesten, a Sándor utca 12. szám alatti szálláshelyén 22. életévében elhunyt Petőfi Zoltán, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egyetlen gyermeke, a költő örököse. A súlyos tüdővészben szenvedő fiú rövid és viharos életét, szomorú és hányattatott sorsát az irodalomtörténeti kutatás részletesen feltárta. Budapest Főváros Levéltára a Petőfi 200 Emlékév keretében ezúttal Petőfi Zoltán itt őrzött hagyatéki iratait mutatja be, kiemelve olyan részleteket, amelyek mindeddig nem kerültek publikálásra.
DOI: 10.56045/BLM.2023.11
Tovább a cikkhez